Dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos a reformációról és a 3K-ról:
*****
Biblia
és a táplálkozás
Balázs Katalin és
Kiss Balázs: „A Biblia a helyes táplálkozásról” című könyvet a Biblia Iskolák
Közössége könyvkiadó 2000-ben jelentette meg. Bevezető gondolatait Reisinger
János írta. Ezt osztjuk most meg a „3K” Online Magazinunk olvasóival. Köszönjük
megtisztelő figyelmüket!
-x-x-x-
Talán különösnek
tűnik, hogyan is kapcsolható össze a Biblia és a táplálkozás, miért is
beszélhetünk együttesen erkölcsi tanításokról és testi szükségleteinkről. Vajon
nem mesterkélt-e a párosítás, amelyet e könyv címe kifejez? Inkább tartani kell
tőle, mint valami reklámfogástól, vagy komolyan venni – nagyon is komolyan
veendő igazságként?
E bevezető sorok az utóbbi állásfoglalás
megerősítésére születtek. Arról szeretnénk szólni, mennyire messzemenő Isten
gondviselése, ha kinyilatkoztatásában az ember leghétköznapibb, legapróbbnak
látszó dolgaival is törődik. Sokat szenvedünk csupán a mindennapi valóság
testünkre gyakorolt hatása miatt is: kifáradás, kedvetlenség, betegségek
nehezülnek életünkre, egyre nyomasztóbban. Nehézségek, amelyek oka
hatvan-nyolcvan százalékban a helytelen életmód és táplálkozás. S lehet, hogy
már tudjuk is ezt, és az orvosi felügyelet mellett keressük a
természetgyógyászat és a keleti vallások segítségét – de alig ismerjük, mit
tanít a Biblia az egészséges táplálkozásról, s miként alakíthatjuk át ezáltal
étkezési és konyhakultúránkat.
Lássuk először tehát, mi is az alapja
annak, hogy a lelki-szellemi üzenetben helyet kaptak a testünkre, életmódunkra
vonatkozó törvények is. Miért idézhetünk ezekből és más bibliai történetekből
is bőséggel e kötet előszavában?
A
BIBLIAI EMBERKÉP: TEST ÉS LÉLEK EGYSÉGE
A Biblia sehol nem
szól arról, hogy fizikai és lelki tevékenységeink egymástól függetlenek
lennének. Éppen
azt tanítja, hogy az ember azáltal ember, hogy egységet képez benne test és
lélek. Elválaszthatatlanok egymástól. Ahogyan nincsen lélek nélküli test, nem
létezhet test nélküli lélek sem. Hétköznapi tapasztalatainkból tudjuk, hogy a
testi fáradtság lelki elgyengülést von maga után, a lelki keserűségnek pedig
fizikai hatásai is vannak. Egymásra hat a kettő, és sehol nem olvashatunk a
Szentírásban a test lebecsüléséről vagy megvetéséről – ez nem bibliai, hanem
tőle függetlenül kialakult vallástörténeti fejlemény. Az Újszövetségben
használatos "test" szónak gyakran átvitt jelentése van, ugyanis a
bűneset után megromlott emberi természetet jelöli, amelybe tehát a lelki
funkciók is beletartoznak. Pál apostol azért él gyakran e kifejezéssel, mert
emberi mivoltunk gyengesége, erőtlensége a külső megjelenésen, a
"test"-en mutatkozik meg.
A
Biblia szerint nagyon fontos a test ápolása – ezt mutatják az egészségügyi,
higiéniai és a nemi életre vonatkozó törvények, legfőként Mózes könyveiben és
Pál apostol leveleiben. Hogy mennyire alapvető, mit eszünk és iszunk, azt
bizonyítják a táplálkozási törvények, Mózes I. könyve 1. fejezetétől, vagyis a
Biblia legelejétől fogva. Csupán egyetlen döntő és egész témakörünket
megvilágító kijelentésre hadd hivatkozzunk: "Avagy nem tudjátok-e, hogy a
ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek,
és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg..." – írja Pál
apostol (Korinthusiakhoz írt első levél, 6:19–20).
Induljunk ki ebből a tömör, de igen
jelentőségteljes Biblia-versből. Először is arra kell felhívnunk a figyelmet,
hogy nem a lelket nevezi "a Szentlélek templomának". Ezzel mintegy
azt mondja: Isten együtt akar működni, "lakozni" az emberrel, de ezt
csak azokkal teheti, akik szent és drága kincsként őrzik testüket. Ennek
hangsúlyozására, az addigi bibliai elvek megerősítésére azért volt szükség,
mert már az őskeresztény korban felléptek olyan tanítók – mint például a
Jelenések könyve által említett
nikolaiták
–, akik azt hirdették, hogy a "test cselekedetei nem szennyezik be a lélek
tisztaságát". Az ilyen tanítások és a nyomukban járó tettek, amelyekről
Pál apostol a korinthusiaknak is beszélt, "gyűlöletesek" Krisztus
szemében (Jelenések könyve, 2:6, 15). A későbbi, középkorban megerősödő egyházi
gondolkodásra, amely mereven szétválasztotta a lelket és a testet, egyértelműen
ez lett a jellemző, s a vallásos gondolkodás azóta is rejtett nikolaitizmust
követ.
Pál apostol arra is emlékeztet, hogy
testünk azért nagy érték, mert Jézus Krisztus élete feláldozásával mentette azt
meg a végleges megsemmisüléstől. Nagy árat adott Isten azért, hogy a bűn, az
élet pusztítása ellenére is élhessünk és megváltozni tanuljunk. Jézus Krisztus
emberré, "test"-té lett, hogy a bűn legyőzésére tanítson, és bűneink
büntetését magára vegye. Aki megismerte és elfogadta a maga számára Krisztus
áldozatát, méltatlannak kell hogy tartsa testének rongálását, mert ezzel az Ő
tulajdonát károsítja meg.
Fájdalmas tény, hogy Pál apostolnak így
kellett bevezetnie gondolatmenetét: "Avagy nem tudjátok-e?..." Megint
szem elől tévesztettétek? Újra elfelejtkeztetek róla, hogy a testetek is
megszentelt legyen? Mennyire igaz ma is ez, magukat kereszténynek valló
közösségekre és sok-sok magát vallásosnak tartó emberre. Úgy vélik, a Biblia,
az evangélium csupán arra való, hogy kellemes belső érzést, a hit tudatát adja,
s talán soha nem is hallottak róla, milyen erő van az élő hitben, amely az
isteni életelveket testileg-lelkileg képes megvalósítani. Az élő bibliai hit
erkölcsi tartást, de testi kiegyensúlyozottságot, egészséget, frissességet,
segítő- és munkakészséget is eredményez, ezek által ad valódi boldogságot.
MIÉRT
SZÜKSÉGES AZ EGÉSZSÉG?
Mielőtt
a táplálkozás bibliai alapelveire térnénk, vessük fel az először talán
különösnek látszó kérdést: mire jó az egészség?
Kétszeresen is indokolt, hogy erről szóljunk.
Először
is azért, mert a
mai ember csak szavaiban tartja fontosnak az egészséget: "Csak egészség
legyen..." – a régi mondás napjainkra is fennmaradt, de túlnyomórészt
csupán az ajkakon. A hétköznapok életvitele mást mutat, és az ellenkező elvet
igazolja. Az élet tele van káros szenvedélyekkel és a belőlük származó
betegségekkel. És hiába lelkiismeret, szakemberek tanácsa, statisztikák
félelmetes kimutatása: tovább folytatódik a szeszfogyasztás, a drogok és
narkotikumok keresése, a dohányzás, a zsíros, cukros, fehér lisztes
táplálkozás. Ha rögtön nem is – mert testünk sokat elbír és elvisel egy ideig
–, de évek, évtizedek múlva bizonyosan megjelenik az érelmeszesedés, az
érszűkület, a szívinfarktus, a cukorbaj és többi társuk is. Igen, a mindennapok
tükrében az emberek nem az egészséget, az életet, hanem "a halált szeretik",
ahogy azt a Biblia megdöbbentően állítja (Példabeszédek könyve, 8:36).
Beszélnünk kell tehát az egészség hasznosságáról, olyan meggyőző erővel,
amilyennel csak lehet, hogy mások is megszeressék és törekedjenek a
megőrzésére.
Másodszor viszont az egészség öncélú kultusza miatt kell a
kérdést tisztáznunk. Mert sokan az egészséges életet és táplálkozást divatnak
tartják és kedvtelésként folytatják.
A Bibliában a korinthusiakhoz írt levélben
olvashattuk, hogy ezzel szemben egy keresztény számára miért fontos a testi
létben is Isten parancsolatainak követése. Nem önző szempontból, hanem azért
kell vigyáznunk önmagunkra, mert Krisztuséi vagyunk és Ő szolgálatra váltott
meg bennünket. Az önző életből az önzetlen, mások javáért munkálkodó életre
hívott el. Aki pedig feladatra készül, mindent tegyen meg azért, hogy feladatát
teljesíteni is tudja. Őrizze meg testi épségét, hogy kitartó, türelmes ember
maradjon. Vigyázzon elméje tisztaságára, hogy "különbséget tehessen a
szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között" (Mózes III.
könyve, 10:10). Testünk táplálását és fenntartását a legtisztább erkölcsi
érzéknek kell irányítania. Ha ez teljesül, test és lélek kapcsolata valóban
egységgé válik, melyben semmi olyat nem teszünk lelkileg, hogy az megkárosítsa
a testet, de testileg sem, hogy az csökkentse gondolati, érzelmi és akaraterőnk
működését és mások javára szolgáló tevékenységét. A belső ember által megújul a
külső is.
MIVEL
TÁPLÁLKOZZUNK?
Nézzük
meg, mit tanít a Biblia a helyes életmódon belül az egészséges táplálkozásról,
hol és milyen összefüggésben szól erről először a Szentírás?
Mindjárt első iratában, Mózes első
könyvében olvashatunk róla. Csodálatra méltó, hogy a Föld teremtésének
leírásában szerepel ez a jelenet. Olyan hatalmas mű adja hozzá a hátteret, mint
Isten teremtése a semmiből, puszta
szavával. Az emberi életnek célt adó kijelentés – hogy sokasodjanak, töltsék be
a Földet és legyen a birodalmuk – után közvetlenül áll a Biblia legelső
kijelentése arról, mit is szán nekünk Isten táplálék gyanánt: "És mondta
Isten: Nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát,
amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. És úgy lőn."
(Mózes I. könyve, 1:29) A Paradicsomból való kiűzetés után pedig Isten e
kijelentéshez hozzátette a következő felszólítást is: "…s edd a mező
füvét!" (Mózes I. könyve, 3:18)
Alapvető élelmünk tehát a "maghozó
fű" és a gyümölcsök, valamint a "mezőnek füve". Mai
kifejezésekkel: a gabonafélék, hüvelyesek, zöldségek, gyümölcsök, olajos magvak
(ide tartoznak egyrészt a fák, bokrok termései: mogyoró- és diófélék, másrészt
a "füvek" – azaz a lágy szárú növények – magvai: szezámmag, mák,
napraforgó stb.). Ez az Isten rendelte egészséges táplálék az ember számára.
Tekintsük most át ezen élelemfajták jelentőségét táplálkozásunkban, néhány
bibliai feljegyzést is átgondolva mindezzel kapcsolatban.
GABONAFÉLÉK,
HÜVELYESEK
A gabonafélék
egyszerűen elkészíthető, könnyen beszerezhető élelmiszer-féleségek.
Táplálkozásunkban
betöltött jelentőségük az, hogy ellátják szervezetünket energiával,
vitaminokkal (főként B-vitaminokkal), fontos ásványi anyagokkal, valamint a jó
emésztéshez, bélműködéshez szükséges rostanyagokkal.
A hüvelyes termésűek tulajdonképpen magok,
mint a gabonafélék, ugyanúgy, sőt még inkább szükséges főzni, sütni, esetleg
csíráztatni őket, hogy fogyaszthatóvá váljanak. Gabonafélékkel párosítva
kitűnően ellátják szervezetünket az olyannyira szükséges fehérjékkel.
A búzát önmagában fogyaszthatjuk a
legegyszerűbben. Éhínség vagy szükség idején ehhez folyamodtak az emberek. Az
evangéliumban olvassuk: "És lőn, hogy szombatnapon a vetések között
ment
át Jézus, és az Ő tanítványai mentükben a kalászokat kezdték szaggatni."
(Márk evangéliuma, 2:23) Az ókorban a római katonák napi fejadagja sokszor egy
marék búza volt, az útvonalaikon található zöldség- és gyümölcsfélékkel
kiegészítve. Ezzel vívták meg győzelmes csatáikat. Magam is beszéltem olyan
fiatalemberrel, aki a legnehezebb munkát (például szénrakodás) végezve hasonló
táplálékon élt. Elmondása szerint éhséget nem érzett, és jó erőben teljesítette
vállalt feladatait.
Palesztinában, de Egyiptomban és Szíriában is
kedvelt eledel volt, és még ma is annak számít a pörkölt gabona. Félig érett
gabonából úgy készíthető, hogy kévébe kötik és kalászostól megpörkölik, azután
rostában kimorzsolják, s a gabonaszemet megeszik. Annyira elterjedt elkészítési
mód volt ez, hogy Jézusnak Péterhez és tanítványaihoz intézett híres szavai is
innen veszik eredetüket "Simon, Simon! Ímé Sátán kikért titeket, hogy
megrostáljon, mint a búzát." (Lukács evangéliuma, 22:31) "De még
kedveltebb az az érett gabona, melyet serpenyőben vagy vaslemezen pörkölnek
meg, s kenyér helyett, sőt olykor kenyérrel esznek." (Szekrényi Lajos: A
bibliai régiségtudomány kézikönyve, Bp., 1896, 65. o.) Ebből lakott jól a Boáz
mezején tarlózó Ruth (Ruth könyve, 2:14), Isai is "pergelt búzát"
küldött a hadba vonult fiainak (Sámuel I. könyve, 17:17), Abigail pedig
Dávidnak (Sámuel I. könyve, 25:18).
Kétségtelen azonban, hogy a gabonából
készült legízletesebb és legváltozatosabb élelmiszer: a kenyér. Több
kenyérreceptet találunk ebben a könyvben, s nem véletlenül: étkezésünk egyik
alaptörvénye a változatosság kell hogy legyen.
A
Biblia szerint lisztből pogácsának formálva készítették
már
négyezer évvel ezelőtt is (Mózes I. könyve, 18:6). Nemcsak a közönséges
(Triticum sativum vulgare, vagy monococcum), hanem a mára egyre inkább
kiszoruló tönkölybúzából (T. s. spelta, vagy dicoccum), valamint rozsból,
árpából is sütötték. Az i. e. VI. század elején maga Isten így rendelte el
Ezékiel prófétának: "Végy magadnak búzát és árpát, babot, lencsét, kölest,
tönkölyt, és tedd ezeket egy edénybe, s ezekből csinálj magadnak kenyeret... És
ételedet árpalepény formájában egyed..." (Ezékiel könyve, 4:9–12) A
pogácsa (lepény) vagy cipóforma arra enged következtetni, hogy a kenyeret
frissen szerették, és mindig annyit készítettek, amennyi szükséges volt. Ha
kiszáradt, megszikkadt (a kenyér mintegy 30%-os víztartalmából naponta 2-3%-ot
veszít), főzelékekbe mártották vagy aprították. Ilyen "bemártott
falattal" találkozunk az utolsó vacsorán (János evangéliuma, 13:26), vagy
Ruth könyvében (2:14), amely az aratók sok folyadékot igénylő munkájánál
"ecetes lébe mártott falatot" említ. Sokáig fennmaradt a szokás, hogy
a leveseket zsemleszerűen kivájt kenyerekkel ették. A görögök szalvéta helyett
kenyérbe törölték a kezüket, amelyet aztán a kutyák elé dobtak. A kananeus
(sziro-föníciai) asszony története e szokás palesztinai átvételére enged következtetni
(Máté evangéliuma, 15:25–27).
Közkedveltek voltak a különféle sütemények,
így a "mézes pogácsa" (Mózes II. könyve, 16:31), a "szőlős
kalács" (Krónika I. könyve, 16:3; Hóseás könyve, 3:1) és egyebek. A
pékáruk gazdag választékát valószínűleg Egyiptomban ismerte meg a zsidó nép,
amikor történelme folyamán (i. e. 1661–1445 között) itt tartózkodott. Itt
"lakhattak jól kenyérrel" (Mózes II. könyve, 16:3). József
történetének egyiptomi szakaszában olvashatunk a fáraó fősütőmesterének álmáról,
amint a fején "három kosár kalácsot" látott "mindenféle
süteménnyel" (I. Móz. 40:16–17). "Az egyiptomi szövegemlékekben a
leggyakrabban említett táplálék a kenyér. Igen sok formáját, fajtáját
ismerjük." (Kákosy László: Ré fiai, Bp., 1975, 247. o.)
A
Biblia szerint Isten az "égi kenyeret", a mannát adta az Egyiptomból
kimenekedő és a sivatagban vándorló izráelitáknak: "Ímé, a pusztának
színén apró gömbölyegek voltak, aprók, mint a dara a földön... Mózes pedig
mondta nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül... Az Izráel
háza pedig mánnak nevezte azt; olyan volt az, mint a koriándrom magva, fehér;
és íze, mint a mézes pogácsáé." (Mózes II. könyve, 16:14–15, 31) "Az
arabok »man«-nak neveznek egy édes, ragadós, mézszerű folyadékot, amely májusban
vagy júniusban csepeg egy bokorból, amely a Sínai-félszigeten honos. Ez azonban
csak kis mennyiségben fordul elő, és nem felel meg annak a leírásnak, amelyet a
szövegben találunk, ahol a manna kétségtelenül csodálatos anyag. Isten az Ő
örökös gondviselésében az Ő kifürkészhetetlen módján táplálta Izráel seregeit a
vándorlás nehéz éveiben." (J. H. Hertz: Mózes öt könyve és a haftárák,
II., Exodus, Bp., 1984, 178. o.)
A "koriándrom" egyébként,
amelyhez a manna hasonlatos volt, vadon nő Egyiptomban és Kánaánban, kis,
szürkésfehér magja van és kellemes, zamatos íze. A "mézes pogácsa"
mellett még az "olajos kalács"-hoz hasonló íze volt a mannának,
amelyet kézimalmokban őröltek, mozsárban törtek meg és fazekakban volt főzhető
(Mózes IV. könyve, 11:8). Egészen a honfoglalásig – tehát évtizedeken keresztül
– táplálta így Isten Izráel népét (Józsué könyve, 5:12).
A kovásztalan kenyerek fogyasztásának is
van élettani alapja, jelképes tanítása azonban ennél is nagyobb. A
páskavacsorával vette kezdetét a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe, amikor
semmi kovászost nem fogyaszthattak a zsidó családok. Ennek emléke a ma is
kapható pászka és macesz. Az isteni rendelkezés szemléletessé kívánta tenni,
hogy aki a páskabárány megáldozásában a krisztusi megváltást megértette és
elfogadta, annak együtt is kell működnie a szabadítás erőivel. Ennek
folyamatosságát jelképezte az egynapos páskához, a "húsvét"-hoz
(Nisán 14.) képest hét napig elnyúló ünnep (Nisán 14–21.). Aki hálás az
önfeláldozó isteni megváltásért, annak bűntelen, "kovász nélküli"
életre kell törekednie. (A "kovász" nemcsak a jónak, például az
evangélium terjedésének jelképe a Bibliában, hanem a rossznak, a bűnnek is,
mivel ugyanúgy, kicsiből naggyá növekszik (vö. I. Kor. 5:5–7). Ugyanígy
jelképes tanítást hordozott a templomszentélyben elhelyezett "szent
kenyerek asztala" is (II. Móz. 25:30).
A Bibliából lett fogalommá a
"mindennapi kenyér" – amelyért Jézus imádkozni tanított (Mt. 6:11), és a
"kenyér" a testi-lelki élet szimbólumaként is szerepel az Írásban
(Mt. 4:4). Alapvető táplálékunk egyszerűségén nem győzünk csodálkozni, s mégis
mindig újnak és változatosnak érezzük. Ábrahám is ezzel vendégelte meg a
mennyei küldötteket (I. Móz. 18:5–6), s az emmauszi tanítványok vendégüket (Lk.
24:30). Amikor Illés próféta elcsüggedt, és a Hóreb hegyéig menekült, angyal
vitt neki sült pogácsát és vizet, "és ő felkelt, evett és ivott... s ment
annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel" (I. Kir. 19:8).
A
kenyér és a víz ereje! Milyen kevés élelem
szükséges
az ember egészséges táplálásához, de abban a kevésben, ha megfelelően
elkészítik, "minden benne van"!
Nem lehet véletlen Jézus csodatétele sem:
a legegyszerűbb, a ma már nem is gyártott, mert szegényesnek ítélt "öt
árpakenyeret" (Jn. 6:9) szaporította meg a mintegy 15-20 ezer embernek.
"Krisztus gazdagon megvendégelhette
volna az embereket, csakhogy pusztán az evés élvezetéért elkészített étel nem
szolgálta volna javukat. Jézus arra tanította őket ezzel a leckével, hogy az
Istentől rendelt természetes táplálékot az ember megrontotta. Sohasem örült úgy
senki az elferdült ízlés kielégítésére készített pompás lakomáknak, mint ahogy
ezek az emberek élvezték a pihenést és az egyszerű táplálékot, amelyet Krisztus
a településektől távol nyújtott nekik. Ha ma is egyszerű szokásokhoz tartanánk
magunkat, összhangban élnénk a természet törvényeivel, mint Ádám és Éva
kezdetben, bőségesen lehetne gondoskodni az emberi család szükségleteiről.
Kevesebb volna a túlzott igény, és több lehetőség lenne Isten útjain
munkálkodni. Az önzés, a természetellenes ízlés élvezete azonban bűnt és
nyomorúságot hozott a világra, egyrészt a bőség, másrészt a szükség miatt.
Jézus nem fényűző vágyak kielégítésével akarta magához vonzani az embereket. A
hosszú, fárasztó nap után a hatalmas, kimerült és éhes tömegnek az egyszerű
eledel nem csupán Isten erejét bizonyította, hanem gyöngéd gondoskodását is a
mindennapi életszükségleteket illetően. A Megváltó nem ígérte követőinek a
világ fényűzését, eledelük lehet egyszerű, még hiányos is, sorsuk szegénységbe
taszíthatja őket. Ám az Ő szava áll: szükségletüket mindig betölti, és
megígérte, ami a földi javaknál sokkal többet ér: szüntelenül vigasztaló
jelenlétét." (Ellen G. White: Jézus élete, Bp., 1989, 305. o.)
A Bibliában található egy igazán nagy
ígéret Isten részéről a földi történelem végén élő igazak számára:
"Kenyerüket megkapják, vizük el nem fogy." (Ésaiás könyve, 33:16)
Isten mindig gondoskodik azokról, akik "az igazság szeretetét
befogadják" (Thesszalonikaiakhoz írt 2. levél, 2:10), nem hagyja az ilyen
embereket "szűkölködni" (23. zsoltár, 1), vagy ahogyan Dávid egy
másik zsoltárában állítja: "Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem
láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé."
(37. zsoltár, 25) Amint József gabonát osztott Izráel fiainak, úgy
"szór" majd Isten "a föld szegényeinek", a hűséges
maradéknak a vég idején (Sofóniás könyve, 3:12; Habakuk könyve, 3:17–18).
A búzán kívül természetesen más
gabonaféléket is felhasználhatunk, s nemcsak a kenyérsütéshez, hanem kásaként
megfőzve, csíráztatva és más módokon, amint erre receptjeink példát is adnak.
ZÖLDSÉGEK,
GYÓGY- ÉS FŰSZERNÖVÉNYEK
A gabonából és
zöldségekből készült ételek kultúráját a zsidó nép Mezopotámiából hozta
magával.
Ábrahám
Úr-Kaszdimból származott, és ismerte a kenyérsütés gyors módját (I. Móz. 18:6).
Jákób jóízű és illatú lencsefőzeléket tudott készíteni (I. Móz. 25:29–34).
Mezopotámiában
bőséggel termesztették az árpát, tönkölybúzát, kölest, borsót, babot, mustárt,
céklát. A len szabadon nőtt, magját orvoslásra is felhasználták, rostjából
pedig vásznat szőttek. Ábrahám ivadékai Kánaán földjén tovább folytathatták
életmódjukat, hiszen ez a föld is bőséges csapadékkal megáldott termőterület
volt, és egyes részei olyan gazdagok voltak, hogy "az Úr kertjé"-hez,
Édenhez hasonlították (I. Móz. 13:10). Az itt eltöltött idő (i. e. 1851–1661)
után Egyiptomba települt be Izráel népe, József segítségével. A Nílus-parti
országban kedvelték meg a vörös- és fokhagymát, uborkát (IV. Móz. 11:5) a már
ismert bab, borsó, lencse mellett. A hagyma felhasználása a táperő és
fűszerezés mellett gyógyászati jelentőségű is volt. Sajnálatos, hogy korunkban
kevesen fogadják el, hogy a fokhagyma az egyik legjobb antibiotikum, amellyel –
vöröshagyma és savanyú káposzta kíséretében – hathatósan lehet védekezni a
légúti betegségek, fertőzések és érrendszeri bajok ellen. Az egyiptomiak
másként értékelték ezt, és nyomukban azután a zsidók is. "Annyira kedvelt
népi élelmi cikk volt a hagyma és fokhagyma, hogy Hérodotosz idegenvezetője
szerint a Kheopsz-piramisokon felirat örökítette meg, mennyit fogyasztottak el
ezekből a munkások építkezés közben." (Kákosy, i. m., 247. o.) A zöldségek
vadon termettek Izráelben, de a honfoglalás után a családok maguk is
termesztették ezeket. Meleg ételeik közül a legegészségesebbek a főzelékek:
önmagukban vagy kenyeret belemártva fogyasztották őket. Ma sem kellene
szégyenkezni senkinek sem, ha "feltét" nélkül kerülne asztalára.
A mértékletes ízesítés keretében a
fűszernövények alkalmazásáról kell még szót ejtenünk. A bibliai iratokban a só,
kömény, kapor, menta és mustár használatáról értesülünk (Mt. 23:23). A só
jelentős szerepet játszott a háztartásban (Ezsd. 4:14; Mt. 5:13), noha
felhasználásánál vigyáznunk kell: a mai európai ember a tanácsosnál
ötször-hatszor többet fogyaszt belőle. Ne az ínyünknek kedvezzünk, hanem
szervezetünk egészének
Fogyasszunk tehát bőségesen a különféle
zöldségnövényekből, minél természetesebben, egyszerűbben elkészítve, hogy a
bennük található tápanyagokat és gyógyító hatású anyagokat hasznosítani tudja
szervezetünk. Helyes, ha szükség esetén kihasználjuk a gyógynövényekben rejlő
természetes gyógyító hatásokat, de ne feledjük: ez nem pótolja az egészséges
életmód elveinek megtartását. Ne várjuk azt, hogy az egészségtelen életmód és
táplálkozás, vagy a káros szenvedélyek hatását ellensúlyozhatjuk valamilyen
csodálatos tulajdonságú gyógynövény használatával.
GYÜMÖLCSÖK
ÉS MÉZ
A
teremtéstörténet szerint Isten a gabona- és zöldségfélék mellett a gyümölcsöket
teremtette az ember számára eledelül.
A gyümölcsökben levő vitaminok, tápanyagok nélkülözhetetlenek számunkra. Ezt
ismerték fel – az évszázadok óta elkorcsosult európai táplálkozás ellenében – a
svájciak, akik a gabonamagvakhoz gyümölcsöt vegyítve, kialakították a müzli
kultúráját. Tápláló, természetes ízekkel telített étel, főleg reggeli
fogyasztásra. A gyümölcsök a teremtés valóságos csodái. Az élet fájáról
szedhető gyümölcs az ember örök életét biztosította volna (I. Móz. 2:9; Jel.
22:2). De még a bűn világában is, ahol az emberen kívül a reá bízott természet
is olyannyira megromlott, a változatos gyümölcsök várva várt táplálékaink.
Csupán arra kell vigyáznunk, hogy a gyümölcsöt ne fogyasszuk zöldséggel együtt,
mert összekeverve emésztési zavarokat okozhatnak.
A bibliai "tejjel-mézzel folyó
föld", Kánaán szinte ontotta a jobbnál jobb gyümölcsöket. Már a föld
megkémlelésekor ketten vittek egy szőlőfürtöt és "gránátalmákat, fügéket
is találtak" (IV. Móz. 13:24). A szőlőn kívül – amelynek termesztése,
musttá sajtolása és jelképes jelentése szinte az egész Biblián végigvonul
Noétól a Jelenések könyvéig – a legkedveltebb gyümölcsök közé a füge, dinnye,
datolya tartozott. A gyümölcsöket szárították, aszalták, péppé főzve
tartósították, hogy télen felhígítva fogyaszthassák. Háromezer évvel ezelőtt a
Kármel-hegyi Abigail többek között "száz kötés aszúszőlőt és kétszáz kötés
száraz fügét" vitt Dávid és négyszáz vitéze táplálására (I. Sám. 25:18).
Csemege volt a gránátalma, alma, egres, pisztácia, mandula és dió. A
legelterjedtebb, s talán legnagyobb értékűnek tartott szőlőskert az igazi
egyház jelképe lett, amelyért a szőlőműves (Isten, az Atya) sokat fáradozik,
hogy a szőlővesszőbe (Krisztusba) oltsa, s így az sok gyümölcsöt teremjen a
Lélek által (Jn. 15:1–8; Gal. 5:22). A mély gyökérzet, amely aszály idején is
megvédi a növényt a kipusztulástól, és a nagy terhet megtartó ágak alkalmas
szimbólummá tehették a szőlőt az emberi élet legnagyobb törvényszerűségeinek
bemutatására.
Az édesítésre használt élelmiszerek közül
az aszalt gyümölcsökről szóltunk már, itt azonban a gyümölcscukor (fruktóz)
mellett a másik természetes anyagról, a mézről kell említést tennünk, amely az
egyik legkedveltebb eledel volt Izráelben. Már az egyiptomi tartózkodás idején
ismert, noha Jákóbnak csupán "egy kevés méze" volt (I. Móz. 43:11). A
pusztai vándorlás során is rendelkeztek vele (III. Móz. 2:11), a honfoglalás után
pedig a vadméhek bőséges mennyiségben állították elő (Bír. 14:8–9, 18). A
méhrajok sejtjeiket nemcsak a mészhegyek repedéseibe rakták, hanem a fákra is
(I. Sám. 14:25–27). A mézet csorgatva vagy sejtestől ették, és dicsérték (Én.
én. 5:1; Lk. 24:42; Péld. 16:24). Liszttel elkeverve édes süteményt készítettek
belőle (II. Móz. 16:31). Az Absolon elől menekülő Dávid, majd Keresztelő János
egyik étele is a méz volt (II. Sám. 17:29; Mk. 1:6). Jézusról is ezzel
kapcsolatban szól a prófécia (Ésa. 7:15). Feltámadása után a tanítványok sült
hallal és lépesmézzel kínálták meg Jézust (Lk. 24:42). A méz azonban sűrítmény,
mértékletes fogyasztására főként emiatt figyelmeztet a Biblia (Péld. 25:16, 27
AZ
OLAJOS MAGVAK
Amint utaltunk már
erre, az olajos magvak tulajdonképpen gyümölcsök vagy magvak. Mégis külön csoportba kell sorolni
ezeket, mivel – szemben az eddig felsorolt élelemfajtákkal – nagyon magas az
olaj- és a fehérjetartalmuk. Szervezetünk megbetegszik, ha nem jut kellő
mennyiségű és minőségű fehérjéhez, valamint az ún. esszenciális olajsavakhoz.
Mindezeket megkapjuk a különféle olajos magokból, azonban mértékkel fogyasszuk
őket, hiszen nagyon tömény, koncentrált táplálékféleségek. Mintha a jó Isten
óvni akart volna minket a mértéktelenségtől, mert például a diót, mogyorót fel
kell törni, a tökmagot, napraforgómagot meg kell tisztítani, s mire túl sokat
ennénk ezekből, elfáradunk a kibontásukban.
HÚS
ÉS ALKOHOL
A
Biblia sosem sorolja az emberi táplálkozás alapanyagai közé a húst. Gabona-,
zöldség- és gyümölcsfélék: Isten eredeti teremtő tervében ezek
képezték az élelmiszereket.
Változás az özönvíz után állt be. A
hatalmas vízáradat megtizedelte a Föld növénytakaróját.
A Biblia szerint Isten maga engedte meg a
húsfogyasztást nagy tömegek számára. Azonban már az özönvíz előtt
megkülönböztetést tett az Úr "tiszta" – azaz az egészségre nem
ártalmas – és a "tisztátalan" – azaz a fogyasztásra nem alkalmas –
állatok között. Az előbbiekből Noé hetet-hetet vitt be a bárkába, az
utóbbiakból csak egyet-egyet, a faj fenntartására (I. Móz. 7:2–3).
Gyakori tévhit, hogy e megkülönböztetést
"zsidó szokás"-nak vagy csupán a zsidó nép számára adott
rendelkezésnek tekintik. Az igaz, hogy tételes részletességgel III. Móz. 11.
fejezete tartalmazza a tiszta és a tisztátalan állatok listáját, ám az özönvíz
Ábrahám kiválasztása előtt félezer évvel történt. Noé idejében még nem létezett
a zsidó nép. Az akkori rendelkezések tehát minden emberre vonatkoztak, s
Istennek nem is lehetett olyan célja, hogy csupán egyetlen nemzet számára adjon
törvényt a táplálkozás terén.
Jézus és tanítványai mindenben követték
ezeket az elveket, hiszen éppen Pál apostolt idéztük legelőször, hogy
"testünk a bennünk lakozó Szentlélek temploma". Az Újszövetségnek
nincsen egyetlen kitétele sem, mely módosítaná az örök törvényeket. A sokszor
félreértett igehelyek gondos megvizsgálása mindenkit erről győzhet meg (például
I. Tim. 4:3–4). Jézus osztozott kora szegényeinek táplálkozásában, midőn halat,
kenyeret és (az utolsó vacsorán) bárányhúst fogyasztott tanítványaival együtt.
De a tisztátalan ételeket és áldozatokat Ő továbbra is azoknak tartotta (vö.
Lk. 15:15–16; 8:32–33).
Hasonló összefüggésre mutathatunk rá a
szeszfogyasztással kapcsolatban. Isten az ószövetségi papoknak tiltotta meg az
alkoholt, szolgálatuk során: "Bort és szeszes italt ne igyatok..., hogy
különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és a tisztátalan
között." (III. Móz. 10:9–10) A köznépnek, a megtéretlen tömegeknek ezt
sosem parancsolta Isten, minthogy hit nélkül lehetetlen is volna megfelelni
ennek a rendelkezésnek. Az Újszövetség azonban "egyetemes papság"-ot
hirdet (I. Pt. 2:9), mindaz tehát, ami az Ószövetségben a papokra nézve
kötelező volt, a Krisztussal való kegyelmi szövetségben még inkább az. Sem
Krisztus, sem tanítványai nem fogyasztottak részegítő italokat. Jézus nem
borrá, hanem musttá változtatta át a vizet a kánai menyegzőn (Jn. 2:1–11). Az
utolsó vacsorán pedig a kovásztalan kenyér mellett az erjedetlen must szolgált
Jézus halálának, áldozatának alkalmas jelképéül (Mt. 26:28–29). Apostolairól
pedig tudta Jeruzsálem, hogy legfeljebb "édes bort", azaz mustot
fogyasztanak (Ap. cs. 2:13)
MÉRTÉKLETESSÉG
ÉS VENDÉGSZERETET
A Biblia mindent átfogó
nagy törvénye: a mértékletesség. Miként a test ápolását és táplálását, ezt is a
jézusi megváltással hozza szoros összefüggésbe (Tit. 2:12).
A mértékletesség elve mindenre kihat:
testi és lelki, külső és belső életünkre egyaránt.
Isten a táplálkozásban is mértékletességre
tanít – mégpedig igen széles körű mértékletességre. Ezért figyelmeztette az
izraelitákat, hogy már a mezőgazdaságban is ügyeljenek erre. A természetben
csodálatos rend uralkodik, és az ember – aki e láthatatlan egyensúlyt teljesen
nem foghatja fel – tisztelje a flóra és a fauna törvényeit: "Az én
rendeléseimet megtartsátok: barmodat másféle állattal ne párosítsd,
szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen
rajtad." (III. Móz. 19:19) Nem Isten engedte meg, hogy felbontsuk a
természet világát, és magabiztosan merész változtatásokat tegyünk. Nem Isten
buzdított fel, hogy az általa megszabott határokon túllépjünk. A mai világ
képét az Istentől függetlenülni vágyó ember formálta, mégpedig tragikusan és
visszafordíthatatlanul, s miatta "fertőztetett meg a Föld" (Ésa.
24:5).
A gyümölcstermesztésre nézve is törvényt
adott Isten. Hogy védje népét a mohóságtól és a nyereségvágytól, az első három
esztendő (csenevész) termésének fogyasztását megtiltotta, a negyedik évi
termést hálaáldozatnak rendelte el, és "csak az ötödik esztendőben
ehetitek gyümölcsét, hogy szaporítsa néktek a termést" (III. Móz.
19:23–25). Addig ne használja fel az ember a termést, míg ki nem fejezte hitét
és háláját az Úr iránt, s ez a mértékletesség és önuralom újabb jeles példáját
szolgáltatta Izráel számára.
De az étkezésre és a javak elosztására is
messzemenő figyelemmel tekint a Biblia: "Ha van élelmünk... elégedjünk meg
vele..." (I. Tim. 6:8), "munkálkodjunk, hogy legyen mit adni a
szűkölködőnek" (Ef. 4:28).
Maga Jézus Krisztus többször is utalt a
könnyen elveszíthető józanságra és kiegyensúlyozottságra (Lk. 21:34), valamint
a helyes vendégszeretetre (Lk. 14:12–14).
Helyes táplálkozás szinte lehetetlen anélkül, hogy másokkal is meg ne
osztanánk anyagi javainkat. Aki süt és főz, a családjára gondot visel, arra az
alapelvre is gondoljon, amit a sokat idézett Ábrahám vendéglátása kifejez, és
Pál apostol így erősít meg: "A vendégszeretetet gyakoroljátok..."
"A vendégszeretetről el ne feledkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtukon
kívül, angyalokat vendégeltek meg." (Rm. 12:13; Zsid. 13:2)
*****
Gasztrofesztivál Bölcskén:
*****
VILLANÁSOK
SZEDRESRŐL
Gyülekeznek a
meghívottak, hivatalosak a „megyenapra”. Kovács János Szedres község
polgármestere, aki egyben a megyei közgyűlés tagja is, minden érkezőnek kezet
nyújt. Megragadom a pillanatot.
- Milyen a „3K” „Kultúra
– Környezetvédelem - Kommunikáció” Szedresben a polgármester szemével?
Azt tapasztalom, hogy olyan
ember, akinek ha éjszakai álmából ébresztik fel, azonnal van legalább 7 perc 36
másodpercnyi válasza. Mint riporter jelzem, hogy 9 percünk van. Ennyit
bármelyik rádió elfogad és ebből lehet tömören interjút is írni. Mintha Ő is
megragadná a pillanatot, nem kezd gondolkodni, hanem azonnal válaszol:
- Régi szedresi családból
származom…őseim, még a falut alapító Bezerédiek birtokán szolgáltak. Édesapám
szakmát tanult, kőműves volt, iparos lett. Édesanyám háztartásbeli volt. később
aztán a
téeszben dolgozott. Sokat változott Szedres is, mint minden más
település. A szokások, hagyományok, vagyis a kultúra, ahogy kérdezte. Erről nem
tudok árnyék nélkül beszélni. Az emberek magukba fordultak, elmennek az utcán
egymás mellett, hogy nem köszönnek. Ez az egykori kultúrából mintha kihalt
volna. Máshol találnak munkát, már kevésbé kötődnek úgy a faluhoz mint régen.
Reggel elmennek, este haza jönnek. Semmit nem tudnak egymásról szinte még a
szomszédok sem. Ezen mindenképpen változtatnunk kell. Ha mindezek a
„kommunikációra” vonatkoznak, akkor ezt kell mondanom! Ha a
„környezetvédelemre” gondolok és visszatekintek, akkor nem volt olyan porta,
ahol ne lett volna olyan veteményes kert, ahol ne termelték volna meg az
emberek az alapvető szükségleteiket, gyümölcsöt, zöldséget, egyebet. ma azzal
találkozunk, hogy jó esetben füvesítve van és azt lenyírják. Olyan területek is
vannak parlagon, akinek mintha nem lenne gazdája. Ez az igényesség kérdését is
felveti. Egy ápolt kert lényegesen meghatározza a közérzetünket.
- Ezek tudatában, a
változtatás igényével akart polgármester lenni?
- Tegyünk együtt
Szedresért, fogjunk össze! Ezt igyekeztem és igyekszünk megvalósítani. Az
összefogást világnézettől függetlenül, vallástól, politikától is mentesen
hovatartozás nélkül próbálom irányítani a demokrácia szabályai szerint,
mindenkit meghallgatva a közös cselekvés érdekében. Na erre azt kell mondanom,
hogy a közös ünnepeink, közös rendezvényeink már másként jelzik a kultúrát,
környezetvédelmet és a kommunikációt is. Új szokások alakultak ki kezdtünk
figyelni a régiekre. A falunap szervezésében példásnak tekinthető az
összefogás, az egyetértés. Ilyenkor az utcákat, tereket is másként formáljuk. A
katolikus, református templomokat felújítottuk. A régi katolikus iskola, ami
egykor templomként is funkcionált, most közösségi házzá alakítjuk. Ennél a tető
felújítását már megvalósítottuk. Az iskola külső hőszigetelését elvégeztük. A
polgármesteri hivatal felújítása is kész tervekkel van. Az óvoda felújítására
is elkészítettük a terveket. Megújítottuk a régi játszóteret, ami a falu központjában van…
- Melyik az a kisközösség,
mondjuk civil szervezet, ami a legtöbb embert megmozdítja a faluban?
- Nem lenne szabad egyet
kiemelnem, de mégis a labdarúgókat, a sportolókat említhetem. A megyei első
osztályban játszanak és a vadonatúj öltözőt holnap fogjuk átadni. Ezt a helyi
és a környékbeli vállalkozók adományaiból tudtuk megvalósítani. Természetesen
az önkormányzat is hozzátette a maga tízen millióját. Elmondhatom, hogy egy-egy
futballmérkőzésen, százhúszan, százötvenen vannak a nézők. A legnagyobb civil szervezet azonban a
nyugdíjasoké. Jól mozgósítanak és mozgósíthatók…polgárőrök,
asszonyklub…mindenkivel együttműködünk..
- Ne sorolja, mert
biztosan kimarad valamelyik és kár lenne öröm rontónak lenni. Talán azért látja
másként, mert a felelőssége, ami a hivatalából is adódik, másként láttatja a „három
kát”. Egy másik kötelezettsége a megyei közgyűlési tagságból fakad.
- Az a megtiszteltetés
ért, hogy a 2014-es választás alkalmából a megyei közgyűlésbe is
beválasztottak. Ebből a székből másként látom a helyzetet, mint helyi
polgármesterként. Véleményem szerint a megyei közgyűlés szerepe kissé
megváltozott, nem előnyére. Nagyon sok feladatot az állam átvett tőle.
Fejlesztési tanácsokként kell működni. Ennek a kezdetén vagyunk. bízunk abban,
hogy sikereket érünk el. A megyei
identitás, a hovatartozás, az a környezet amiben élünk igényli az
összefogást, az együtt gondolkodást és a cselekvést is…
- Csak így zárójelben
jegyzem meg, hogy 7 perc 36 másodpercig beszélgettünk…
- Köszönöm, hogy
meghallgatott…
Amint az interjú elején
jegyeztem, hogy Kovács János Szedres község polgármestere a megyenapra érkező
minden vendégnek kezet nyújt, az interjú után már folytatja is. Később a sajtó
erről az ünnepről úgy kezdte a tudósítást, hogy zsúfolásig megtelt a
vármegyeháza díszterme. Meghatározott környezetben, meghatározott kultúráról
szólt a kommunikáció.
Decsi-Kiss János
*****
*****
Békás-szoros
Kitekintő sorozat - Hargita megye - Románia
*****
DECSI KISS JÁNOS
KÉPZŐMŰVÉSZ, TEXTIL RELIEF
KIÁLLÍTÁSA
AZ ADY ENDRE SZAKKÉPZŐ ISKOLA
SZÉKELY
GALÉRIÁJÁBAN
A bemutatót Zalakovicsné Kovács Klára készítette >>
A bemutatót Zalakovicsné Kovács Klára készítette >>
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése