2016. szeptember 4., vasárnap

II. évfolyam 30. szám



A TEMPLOMOS

(részlet az „Életem parasztjai” sorozatból)

       A kukorica górénál kezdődött…Egy nagyobb méretű kékfestőtől származott kötényt terített a vállára a gyerek, aztán fölment a góré lépcsőkön és a gyülekezet felé fordult…Lent a nagyanyja, a szomszédos öregek figyelték a vasárnapi játékot…

      „Pap lösz ebbű meglátitok” – mondta valaki lentről…Nem látták meg. Ők az akkori hallgatók, nézők azt érzékelték, hogy valamivel másabb mint a többi gyerek, de a paraszti gazdaság napi munkája mellett nem figyelt senki a gyerek szellemi képességeire. Az akkori gyerek, az  Apám. Ma már a dédunokával való játékait is titokban a kukorica góréhoz közelíti annak reményében, hogy  valamit átadhat… Mit? Mit tud ő, amit más nem? A beszéde elárulja. Akárhol, akármilyen helyzet adódjon, mindig, mindenre van egy bibliai, vagy irodalmi idézete…Nem tolakodó, de zavarba ejtő…Ami természetesnek minősül egy tanár ember, egy pap, egy értelmiségi származású, vagy felsőfokú tanulmányok során azzá váló ember társaságában, beszédében,  az feltűnő egy parasztnál…Ösztönösen kereste gyerekként, ifjúként, keresi ma is  - öt dédunokás nagyapaként  86 évesen - az alkalmat a szólásra-aratásra, magvetésre-keresésre.

       Mit keres?  A szellemet, a beszéddé fogalmazott szép gondolatot, ami számára az Isten. Mindig meg is találta annak házát, a templomot. Ott szabadult - szabadul fel szíve, lelke, teste, mindig a templom körül. Gyerekkori papjai a nagytisztelendők, felnőttként barátokká fogadták-fogadják őt a „nagytiszteletűek”.  A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek balatonszárszói konferenciájáról úgy számol be friss élményként, mintha tegnap történt volna. A könyvek könyve ma is „mindennapi kenyér” számára. Emellett könyves polcain, vitrines szekrénybe ott sorakoznak a „templomos” témájúak a magyar és világirodalomból válogatott istenesek. Prédikációk örömüzenetei dátummal ellátva, aláhúzva a bibliáját tarkítják.

A napokban kardiológiai kontroll vizsgálaton járt a rendelőintézetben. Dolga végeztével régi ismerősre köszönt rá. Tanár ember az illető, aki évekkel ezelőtt orgonán kísérte a decsi istentiszteletek énekeit. Örültek a találkozásnak, majd a tanár úr felajánlotta, hogy haza viszi Apámat. Igaz, hogy őt éppen ellenkező irányba  vitte volna a dolga. Jót beszélgettek az úton. Beértek a faluba. Tudja, hogy hol lakom? – kérdezte Apám. A templom mellett! –volt a válasz…Dehogy, csak ott szoktunk találkozni!...

A szekszárdi református gyülekezet megemlékezett egykori papjának, Boda Józsefnek 100.születésnapjáról. Valamikor ő Decsen is szolgált és mint ilyen, természetesen presbitere volt Apám. Felkérték az ünnepségen való emlékező közreműködésre. Mi sem volt természetesebb. Lelkiismeretesen készült. Alkalomhoz méltó bibliai és versidézeteket keresett és adott elő gitárkísérettel, mert az is természetes volt számára, hogy unokáját megnyerje egy zsoltárfeldolgozás eljátszására… Pár héttel korábban kortársa, barátja Mözsi Szabó István festőművész Pakson rendezetett kiállításának megnyitóján mondta el  templomos idézetekkel fűszerezett gondolatait, a hallgatóság nem kis meglepetésére…

            A kemény és hosszantartó télen  a szobába kényszerült. Olvasott, olvasott, olvasott…élményeit ha máskor nem, hát az ebéd közben megosztotta. Megingott templomos hite, mikor lányát fiatalon eltemette. Annyi jézusi csodáról hallott.  Azt hitte vele nem történhet, ami minden élővel. Évek mentek a tragédia után, míg újra visszatalált a számára elrendelt templomos útra. Most azt figyeli döbbenten, hogy unokája az epilepsziás görcsöket feloldó,szüntető agyműtét után milyen lelki újjászületésen esett át. Amit a gyerekkel nem tudtak a szülők megtenni, mert nem akarták erőszakosan templomossá nevelni, azt megtette a lelki, szellemi erő után vágyakozó, kívánó, imádkozásra is kész emberi természet. Nagyapa és unoka között tátongó évtizedes történelmi szakadékokat  áthidalva beszélgetős perceket teremtett  immár a templomos hit…
                                                                                                             Decsi Kiss János
*****
A Szekszárdi Gitárkvartett sikere Kárpátalján
*****


Ábrahám Exit Béla: Itt járt egy madár
30×40 cm, olaj, habkarton
*****
BÉKESSÉG NÉGY FEKETE SZEMBŐL



      A kaputelefonból kedves fiatal női hang kért bebocsátást. Az ajtónyitásra két ifjú hölgy jelent meg. Sűrű fekete hajuk és fekete szemük, valamitől furcsa látványt jelzett. Talán a mosolyuk volt az. Bemutatkozás gyanánt elővettek egy Bibliát és idézték belőle napjaink történéseit. Szóról szóra.

     Mosolyogtam magamban, ami kiült az arcomra is. Így indult a 2012. esztendő 3. napja. lapozták a könyvek könyvét és eszembe sem jutott megköszönni küldetésüket, hogy megszabaduljak Tőlük, mert tudtam, hogy nem véletlenül csöngettek be éppen hozzám, éppen akkor. Hitem szerint mindennek rendelt ideje van, így ennek a találkozásnak is. Megerősíti mindezt az utóbbi fél év történéseinek sorozata.

     Hírtelen, váratlan egy interjúkészítés közben 2011.június 16-án elájultam. Orvos, mentő, sürgősségi osztály, gyomorvérzést sejtető tünetek után tükrözés, de csak a másnapi vizsgálat járt értéklehető eredménnyel. A találat egy rosszindulatú daganat a gyomorszáj és nyelőcső találkozásánál. Felgyorsultak az események. A következő hónap 14. napján  Prof.dr Horváth Őrs Péter kiműtötte az oda nem való daganatot, aztán sebészeti perspektívát fogalmazva engedett utamra. Kemény időket jövendölt. Abban az időben olyan nyugalom, békesség volt bennem, amit a szabályosan gondolkodó emberek nehezen értettek meg. Magam is csodálkoztam, de nem tehettem ellene semmit. Béke. Talán ahhoz hasonló volt, mint a két fekete lány szemében. Mosolygó békesség. A kórtermekben változtak a betegtársak. Többes számban beszélek, mert a pécsi műtét után a szekszárdi kórház 2. belsgyógyászatára kerültem, trombózis, tüdőérelzáródás, izomgyulladás és nem sorolom. Dr.Tam Bea főorvos asszony lett a kezelőorvosom. Nem lehetett más. Ez is így volt rendelve. Hitette hitét!

   Mindez a múlt. A régiek elmúltak, és íme, újjá lesz minden. Bennem újraéledt az a békesség, ami minden emberi értelmet fölülhalad! Erről nem akarok lemondani! Élek! Olyan dolgokon mentem keresztül, lelki testi megpróbáltatásokkal, amire nem tudtam felkészülni. Megdöbbentett, hogy ebben a békességben felekezetekre való tekintet nélkül nagyon sokan voltak, akik úgy álltak meg előttem, hogy „imádkozunk érted”! Ez jó, bár én nem kérek ilyet, mi jogon tenném, tettem volna! ?
    Szóval voltak olyan pillanatok, amikor hallottam az imádkozók ígéretét, de hitem nem volt borsszemnyi sem. Elhagyottnak, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak éreztem magam heteken, hónapokon keresztül. Imára sem fordultak gondolataim. Annyi jött ki belőlem, hogy „legyen meg a Te akaratod!” Ennyi. Közben óránként háromszor cseréltek pelenkát alólam. Kisebesedett hátam, derekam. Kiszáradtál! Mondta dr.Bíró Zsuzsa. Majd hozzátette. Lelkileg. Nehezen érthető azok számára, akiknek nem adatott a hit ajándéka. Akik nem bízhatnak a remélt dolgokban!
   A két fekete lány az ajtó előtt állva csak hallgatta beszédemet. Bizonyságtételemet a hitemről. Tekintetük mosolygó volt. Tudomásul vették, hogy valaki olyan emberrel találkoztak, aki… akit nehezen tudnának meggyőzni egy új eljövendő világról, ami Istené! Érzékelték, hogy a bennem levő világ Istené! Ezt húzták alá kimondott gondolataim. Bólintottak, de azt is érezni lehetett, hogy valamit még akarnak. Küldetésük végezetlennek tűnt. A pillanatnyi csöndben egymásra figyelve álltunk.
   Négy fekete szemből áradt felém a békesség. Olyan érzés támadt fel bennem, ami türelmet int. A békességnek olyan minősített formáját, ami minden emberi értelmet fölül halad., vagyis érthetetlen, logikátlan, normális, hétköznapi módon fel nem fogható, de a bibliát forgató ember tudja, hogy ez a békesség őrzője, megtartója a szíveknek, gondolatoknak. Az ígéret szerint. Aki nem hiszi, járjon utána, amint teszi a két fekete lány bibliástól.


Decsi Kiss János


*****
Tájház sorozat - Dunapataj
*****

KÓRHÁZI SOROK 1



A kék-fehér angyal a sötét lépcsőn szállt
Kék-fehér kórteremben az ágyamra állt
Ezzel két vállamat sajgón szorította
légy te szabad sárkány velem így mondta
papírsárkányt formált belőlem az álom
főapát üzenetével jött fehér szárnyon
hogy valóra váljon ami lehetséges
lehetetlent kíséreljünk nem kétséges
tengerbe csepegett a melegvizes csap
narancssárgán tűzött függönyön a Nap
x.x.x.
Kiáltok az ég és föld minden erejével
Szólítalak neveden enyém vagy
Vágyom a Nap ragyogásában és a teli Hold fényében
Szemed csillagát
Véred tüzének izzását ujjaid cikázó
Villám markolását
Fürdővíz zubogásán óceán moraját
Maradj velem járj előttem bennem élj
Végy körül engem Te légy erőm s a remény
x.x.x
légy ott ahol vagyok kérem
ha megtaláltál ne engedj el engem
erős vággyal fordulok feléd
hitedet vallom  teszem eléd
lelkem tükrözze a tisztaságot
szelíden simogatón a vadságot
érinthessem számmal öled körét
nyári alkonyatnak  aranyló övét
x.x.x.
áldott legyen a kék egű föld ahova lépünk
a por verte út melyen sajgó lábbal lépünk
a közeli cél hova sürgetőn törekszünk
áldott a fekete félelem amint öregszünk
az ölelés amint alélva pihenünk
akaratunkhoz forduljon a gyenge hitünk
áldott az álmunk a vágyott életünk
királyok királya áldd meg tekintetünk
x.x.x.

decsi kiss jános
*****
Munkács vára - Ukrajna
(Kitekintő sorozat)
*****

Megyenapi ünnepség - Szekszárdon
*****

VILLANÁSOK SZEDRESRŐL
Gyülekeznek a meghívottak,  hivatalosok a „megyenapra”. Kovács János Szedres község polgármestere, aki egyben a megyei közgyűlés tagja is, minden érkezőnek kezet nyújt. Megragadom a pillanatot.
- Milyen a „3K” „Kultúra – Környezetvédelem - Kommunikáció” Szedresben a polgármester szemével?
              Azt tapasztalom, hogy olyan ember, akinek ha éjszakai álmából ébresztik fel, azonnal van legalább 7 perc 36 másodpercnyi válasza. Mint riporter jelzem, hogy 9 percünk van. Ennyit bármelyik rádió elfogad és ebből lehet tömören interjút is írni. Mintha Ő is megragadná a pillanatot, nem kezd gondolkodni, hanem azonnal válaszol:
- Régi szedresi családból származom…őseim, még a falut alapító Bezerédiek birtokán szolgáltak. Édesapám szakmát tanult, kőműves volt, iparos lett. Édesanyám háztartásbeli volt. később aztán  a  téeszben dolgozott. Sokat változott Szedres is, mint minden más település. A szokások, hagyományok, vagyis a kultúra, ahogy kérdezte. Erről nem tudok árnyék nélkül beszélni. Az emberek magukba fordultak, elmennek az utcán egymás mellett, hogy nem köszönnek. Ez az egykori kultúrából mintha kihalt volna. Máshol találnak munkát, már kevésbé kötődnek úgy a faluhoz mint régen. Reggel elmennek, este haza jönnek. Semmit nem tudnak egymásról szinte még a szomszédok sem. Ezen mindenképpen változtatnunk kell. Ha mindezek a „kommunikációra” vonatkoznak, akkor ezt kell mondanom! Ha a „környezetvédelemre” gondolok és visszatekintek, akkor nem volt olyan porta, ahol ne lett volna olyan veteményes kert, ahol ne termelték volna meg az emberek az alapvető szükségleteiket, gyümölcsöt, zöldséget, egyebet. ma azzal találkozunk, hogy jó esetben füvesítve van és azt lenyírják. Olyan területek is vannak parlagon, akinek mintha nem lenne gazdája. Ez az igényesség kérdését is felveti. Egy ápolt kert lényegesen meghatározza a közérzetünket.
- Ezek tudatában, a változtatás igényével akart polgármester lenni?
- Tegyünk együtt Szedresért, fogjunk össze! Ezt igyekeztem és igyekszünk megvalósítani. Az összefogást világnézettől függetlenül, vallástól, politikától is mentesen hovatartozás nélkül próbálom irányítani a demokrácia szabályai szerint, mindenkit meghallgatva a közös cselekvés érdekében. Na erre azt kell mondanom, hogy a közös ünnepeink, közös rendezvényeink már másként jelzik a kultúrát, környezetvédelmet és a kommunikációt is. Új szokások alakultak ki kezdtünk figyelni a régiekre. A falunap szervezésében példásnak tekinthető az összefogás, az egyetértés. Ilyenkor az utcákat, tereket is másként formáljuk. A katolikus, református templomokat felújítottuk. A régi katolikus iskola, ami egykor templomként is funkcionált, most közösségi házzá alakítjuk. Ennél a tető felújítását már megvalósítottuk. Az iskola külső hőszigetelését elvégeztük. A polgármesteri hivatal felújítása is kész tervekkel van. Az óvoda felújítására is elkészítettük a terveket. Megújítottuk a régi  játszóteret, ami a falu központjában van…
- Melyik az a kisközösség, mondjuk civil szervezet, ami a legtöbb embert megmozdítja a faluban?
- Nem lenne szabad egyet kiemelnem, de mégis a labdarúgókat, a sportolókat említhetem. A megyei első osztályban játszanak és a vadonatúj öltözőt holnap fogjuk átadni. Ezt a helyi és a környékbeli vállalkozók adományaiból tudtuk megvalósítani. Természetesen az önkormányzat is hozzátette a maga tízen millióját. Elmondhatom, hogy egy-egy futballmérkőzésen, százhúszan, százötvenen vannak a nézők.  A legnagyobb civil szervezet azonban a nyugdíjasoké. Jól mozgósítanak és mozgósíthatók…polgárőrök, asszonyklub…mindenkivel együttműködünk..
- Ne sorolja, mert biztosan kimarad valamelyik és kár lenne öröm rontónak lenni. Talán azért látja másként, mert a felelőssége, ami a hivatalából is adódik, másként láttatja a „három kát”. Egy másik kötelezettsége a megyei közgyűlési tagságból fakad.
- Az a megtiszteltetés ért, hogy a 2014-es választás alkalmából a megyei közgyűlésbe is beválasztottak. Ebből a székből másként látom a helyzetet, mint helyi polgármesterként. Véleményem szerint a megyei közgyűlés szerepe kissé megváltozott, nem előnyére. Nagyon sok feladatot az állam átvett tőle. Fejlesztési tanácsokként kell működni. Ennek a kezdetén vagyunk. bízunk abban, hogy sikereket érünk el. A megyei  identitás, a hovatartozás, az a környezet amiben élünk igényli az összefogást, az együtt gondolkodást és a cselekvést is…
- Csak így zárójelben jegyzem meg, hogy 7 perc 36 másodpercig beszélgettünk…
- Köszönöm, hogy meghallgatott…
Amint az interjú elején jegyeztem, hogy Kovács János Szedres község polgármestere a megyenapra érkező minden vendégnek kezet nyújt, az interjú után már folytatja is. Később a sajtó erről az ünnepről úgy kezdte a tudósítást, hogy zsúfolásig megtelt a vármegyeháza díszterme. Meghatározott környezetben, meghatározott kultúráról szólt a kommunikáció.
                                                                                                               Decsi-Kiss János
  *****

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése