A TEMPLOMOS
(részlet az
„Életem parasztjai” sorozatból)
A kukorica
górénál kezdődött…Egy nagyobb méretű kékfestőtől származott kötényt terített a
vállára a gyerek, aztán fölment a góré lépcsőkön és a gyülekezet felé
fordult…Lent a nagyanyja, a szomszédos öregek figyelték a vasárnapi játékot…
„Pap lösz ebbű
meglátitok” – mondta valaki lentről…Nem látták meg. Ők az akkori hallgatók,
nézők azt érzékelték, hogy valamivel másabb mint a többi gyerek, de a paraszti
gazdaság napi munkája mellett nem figyelt senki a gyerek szellemi képességeire.
Az akkori gyerek, az Apám. Ma már a
dédunokával való játékait is titokban a kukorica góréhoz közelíti annak
reményében, hogy valamit átadhat… Mit?
Mit tud ő, amit más nem? A beszéde elárulja. Akárhol, akármilyen helyzet
adódjon, mindig, mindenre van egy bibliai, vagy irodalmi idézete…Nem tolakodó,
de zavarba ejtő…Ami természetesnek minősül egy tanár ember, egy pap, egy
értelmiségi származású, vagy felsőfokú tanulmányok során azzá váló ember
társaságában, beszédében, az feltűnő egy
parasztnál…Ösztönösen kereste gyerekként, ifjúként, keresi ma is - öt dédunokás nagyapaként 86 évesen - az alkalmat a szólásra-aratásra,
magvetésre-keresésre.
Mit keres? A szellemet, a beszéddé fogalmazott szép
gondolatot, ami számára az Isten. Mindig meg is találta annak házát, a
templomot. Ott szabadult - szabadul fel szíve, lelke, teste, mindig a templom
körül. Gyerekkori papjai a nagytisztelendők, felnőttként barátokká
fogadták-fogadják őt a „nagytiszteletűek”. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek
balatonszárszói konferenciájáról úgy számol be friss élményként, mintha tegnap
történt volna. A könyvek könyve ma is „mindennapi kenyér” számára. Emellett
könyves polcain, vitrines szekrénybe ott sorakoznak a „templomos” témájúak a
magyar és világirodalomból válogatott istenesek. Prédikációk örömüzenetei
dátummal ellátva, aláhúzva a bibliáját tarkítják.
A napokban kardiológiai kontroll vizsgálaton járt a
rendelőintézetben. Dolga végeztével régi ismerősre köszönt rá. Tanár ember az
illető, aki évekkel ezelőtt orgonán kísérte a decsi istentiszteletek énekeit.
Örültek a találkozásnak, majd a tanár úr felajánlotta, hogy haza viszi Apámat.
Igaz, hogy őt éppen ellenkező irányba
vitte volna a dolga. Jót beszélgettek az úton. Beértek a faluba. Tudja,
hogy hol lakom? – kérdezte Apám. A templom mellett! –volt a válasz…Dehogy, csak
ott szoktunk találkozni!...
A szekszárdi református gyülekezet megemlékezett egykori
papjának, Boda Józsefnek 100.születésnapjáról. Valamikor ő Decsen is szolgált
és mint ilyen, természetesen presbitere volt Apám. Felkérték az ünnepségen való
emlékező közreműködésre. Mi sem volt természetesebb. Lelkiismeretesen készült.
Alkalomhoz méltó bibliai és versidézeteket keresett és adott elő
gitárkísérettel, mert az is természetes volt számára, hogy unokáját megnyerje
egy zsoltárfeldolgozás eljátszására… Pár héttel korábban kortársa, barátja
Mözsi Szabó István festőművész Pakson rendezetett kiállításának megnyitóján
mondta el templomos idézetekkel
fűszerezett gondolatait, a hallgatóság nem kis meglepetésére…
A kemény
és hosszantartó télen a szobába
kényszerült. Olvasott, olvasott, olvasott…élményeit ha máskor nem, hát az ebéd
közben megosztotta. Megingott templomos hite, mikor lányát fiatalon eltemette.
Annyi jézusi csodáról hallott. Azt hitte
vele nem történhet, ami minden élővel. Évek mentek a tragédia után, míg újra
visszatalált a számára elrendelt templomos útra. Most azt figyeli döbbenten,
hogy unokája az epilepsziás görcsöket feloldó,szüntető agyműtét után milyen lelki
újjászületésen esett át. Amit a gyerekkel nem tudtak a szülők megtenni, mert
nem akarták erőszakosan templomossá nevelni, azt megtette a lelki, szellemi erő
után vágyakozó, kívánó, imádkozásra is kész emberi természet. Nagyapa és unoka
között tátongó évtizedes történelmi szakadékokat áthidalva beszélgetős perceket teremtett immár a templomos hit…
Decsi
Kiss János
*****
A Szekszárdi Gitárkvartett sikere Kárpátalján
*****
*****
Ábrahám Exit Béla: Itt járt egy madár
30×40 cm, olaj, habkarton
*****
30×40 cm, olaj, habkarton
*****
BÉKESSÉG NÉGY FEKETE
SZEMBŐL
A kaputelefonból
kedves fiatal női hang kért bebocsátást. Az ajtónyitásra két ifjú hölgy jelent
meg. Sűrű fekete hajuk és fekete szemük, valamitől furcsa látványt jelzett.
Talán a mosolyuk volt az. Bemutatkozás gyanánt elővettek egy Bibliát és idézték
belőle napjaink történéseit. Szóról szóra.
Mosolyogtam
magamban, ami kiült az arcomra is. Így indult a 2012. esztendő 3. napja.
lapozták a könyvek könyvét és eszembe sem jutott megköszönni küldetésüket, hogy
megszabaduljak Tőlük, mert tudtam, hogy nem véletlenül csöngettek be éppen
hozzám, éppen akkor. Hitem szerint mindennek rendelt ideje van, így ennek a
találkozásnak is. Megerősíti mindezt az utóbbi fél év történéseinek sorozata.
Hírtelen, váratlan egy interjúkészítés közben
2011.június 16-án elájultam. Orvos, mentő, sürgősségi osztály, gyomorvérzést
sejtető tünetek után tükrözés, de csak a másnapi vizsgálat járt értéklehető
eredménnyel. A találat egy rosszindulatú daganat a gyomorszáj és nyelőcső
találkozásánál. Felgyorsultak az események. A következő hónap 14. napján Prof.dr Horváth Őrs Péter kiműtötte az oda
nem való daganatot, aztán sebészeti perspektívát fogalmazva engedett utamra.
Kemény időket jövendölt. Abban az időben olyan nyugalom, békesség volt bennem,
amit a szabályosan gondolkodó emberek nehezen értettek meg. Magam is
csodálkoztam, de nem tehettem ellene semmit. Béke. Talán ahhoz hasonló volt,
mint a két fekete lány szemében. Mosolygó békesség. A kórtermekben változtak a
betegtársak. Többes számban beszélek, mert a pécsi műtét után a szekszárdi
kórház 2. belsgyógyászatára kerültem, trombózis, tüdőérelzáródás, izomgyulladás
és nem sorolom. Dr.Tam Bea főorvos asszony lett a kezelőorvosom. Nem lehetett
más. Ez is így volt rendelve. Hitette hitét!
Mindez a múlt. A
régiek elmúltak, és íme, újjá lesz minden. Bennem újraéledt az a békesség, ami
minden emberi értelmet fölülhalad! Erről nem akarok lemondani! Élek! Olyan
dolgokon mentem keresztül, lelki testi megpróbáltatásokkal, amire nem tudtam
felkészülni. Megdöbbentett, hogy ebben a békességben felekezetekre való
tekintet nélkül nagyon sokan voltak, akik úgy álltak meg előttem, hogy
„imádkozunk érted”! Ez jó, bár én nem kérek ilyet, mi jogon tenném, tettem
volna! ?
Szóval voltak
olyan pillanatok, amikor hallottam az imádkozók ígéretét, de hitem nem volt
borsszemnyi sem. Elhagyottnak, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak éreztem magam
heteken, hónapokon keresztül. Imára sem fordultak gondolataim. Annyi jött ki
belőlem, hogy „legyen meg a Te akaratod!” Ennyi. Közben óránként háromszor
cseréltek pelenkát alólam. Kisebesedett hátam, derekam. Kiszáradtál! Mondta
dr.Bíró Zsuzsa. Majd hozzátette. Lelkileg. Nehezen érthető azok számára,
akiknek nem adatott a hit ajándéka. Akik nem bízhatnak a remélt dolgokban!
A két fekete lány
az ajtó előtt állva csak hallgatta beszédemet. Bizonyságtételemet a hitemről.
Tekintetük mosolygó volt. Tudomásul vették, hogy valaki olyan emberrel
találkoztak, aki… akit nehezen tudnának meggyőzni egy új eljövendő világról,
ami Istené! Érzékelték, hogy a bennem levő világ Istené! Ezt húzták alá
kimondott gondolataim. Bólintottak, de azt is érezni lehetett, hogy valamit még
akarnak. Küldetésük végezetlennek tűnt. A pillanatnyi csöndben egymásra
figyelve álltunk.
Négy fekete szemből
áradt felém a békesség. Olyan érzés támadt fel bennem, ami türelmet int. A
békességnek olyan minősített formáját, ami minden emberi értelmet fölül halad.,
vagyis érthetetlen, logikátlan, normális, hétköznapi módon fel nem fogható, de
a bibliát forgató ember tudja, hogy ez a békesség őrzője, megtartója a
szíveknek, gondolatoknak. Az ígéret szerint. Aki nem hiszi, járjon utána, amint
teszi a két fekete lány bibliástól.
Decsi Kiss János
*****
Tájház sorozat - Dunapataj
*****
*****
KÓRHÁZI SOROK 1
A kék-fehér angyal a
sötét lépcsőn szállt
Kék-fehér kórteremben
az ágyamra állt
Ezzel két vállamat
sajgón szorította
légy te szabad
sárkány velem így mondta
papírsárkányt formált
belőlem az álom
főapát üzenetével
jött fehér szárnyon
hogy valóra váljon
ami lehetséges
lehetetlent
kíséreljünk nem kétséges
tengerbe csepegett a
melegvizes csap
narancssárgán tűzött
függönyön a Nap
x.x.x.
Kiáltok az ég és föld
minden erejével
Szólítalak neveden
enyém vagy
Vágyom a Nap
ragyogásában és a teli Hold fényében
Szemed csillagát
Véred tüzének izzását
ujjaid cikázó
Villám markolását
Fürdővíz zubogásán
óceán moraját
Maradj velem járj
előttem bennem élj
Végy körül engem Te
légy erőm s a remény
x.x.x
légy ott ahol vagyok
kérem
ha megtaláltál ne
engedj el engem
erős vággyal fordulok
feléd
hitedet vallom teszem eléd
lelkem tükrözze a
tisztaságot
szelíden simogatón a
vadságot
érinthessem számmal
öled körét
nyári
alkonyatnak aranyló övét
x.x.x.
áldott legyen a kék
egű föld ahova lépünk
a por verte út melyen
sajgó lábbal lépünk
a közeli cél hova
sürgetőn törekszünk
áldott a fekete
félelem amint öregszünk
az ölelés amint
alélva pihenünk
akaratunkhoz
forduljon a gyenge hitünk
áldott az álmunk a
vágyott életünk
királyok királya áldd
meg tekintetünk
x.x.x.
decsi kiss jános
*****
Munkács vára - Ukrajna
(Kitekintő sorozat)
*****
*****
(Kitekintő sorozat)
*****
Megyenapi ünnepség - Szekszárdon
*****
VILLANÁSOK
SZEDRESRŐL
Gyülekeznek a
meghívottak, hivatalosok a „megyenapra”.
Kovács János Szedres község polgármestere, aki egyben a megyei közgyűlés tagja
is, minden érkezőnek kezet nyújt. Megragadom a pillanatot.
- Milyen a „3K” „Kultúra
– Környezetvédelem - Kommunikáció” Szedresben a polgármester szemével?
Azt tapasztalom, hogy olyan
ember, akinek ha éjszakai álmából ébresztik fel, azonnal van legalább 7 perc 36
másodpercnyi válasza. Mint riporter jelzem, hogy 9 percünk van. Ennyit
bármelyik rádió elfogad és ebből lehet tömören interjút is írni. Mintha Ő is
megragadná a pillanatot, nem kezd gondolkodni, hanem azonnal válaszol:
- Régi szedresi családból
származom…őseim, még a falut alapító Bezerédiek birtokán szolgáltak. Édesapám
szakmát tanult, kőműves volt, iparos lett. Édesanyám háztartásbeli volt. később
aztán a
téeszben dolgozott. Sokat változott Szedres is, mint minden más
település. A szokások, hagyományok, vagyis a kultúra, ahogy kérdezte. Erről nem
tudok árnyék nélkül beszélni. Az emberek magukba fordultak, elmennek az utcán
egymás mellett, hogy nem köszönnek. Ez az egykori kultúrából mintha kihalt
volna. Máshol találnak munkát, már kevésbé kötődnek úgy a faluhoz mint régen.
Reggel elmennek, este haza jönnek. Semmit nem tudnak egymásról szinte még a
szomszédok sem. Ezen mindenképpen változtatnunk kell. Ha mindezek a
„kommunikációra” vonatkoznak, akkor ezt kell mondanom! Ha a
„környezetvédelemre” gondolok és visszatekintek, akkor nem volt olyan porta,
ahol ne lett volna olyan veteményes kert, ahol ne termelték volna meg az
emberek az alapvető szükségleteiket, gyümölcsöt, zöldséget, egyebet. ma azzal
találkozunk, hogy jó esetben füvesítve van és azt lenyírják. Olyan területek is
vannak parlagon, akinek mintha nem lenne gazdája. Ez az igényesség kérdését is
felveti. Egy ápolt kert lényegesen meghatározza a közérzetünket.
- Ezek tudatában, a
változtatás igényével akart polgármester lenni?
- Tegyünk együtt
Szedresért, fogjunk össze! Ezt igyekeztem és igyekszünk megvalósítani. Az
összefogást világnézettől függetlenül, vallástól, politikától is mentesen
hovatartozás nélkül próbálom irányítani a demokrácia szabályai szerint, mindenkit
meghallgatva a közös cselekvés érdekében. Na erre azt kell mondanom, hogy a
közös ünnepeink, közös rendezvényeink már másként jelzik a kultúrát,
környezetvédelmet és a kommunikációt is. Új szokások alakultak ki kezdtünk
figyelni a régiekre. A falunap szervezésében példásnak tekinthető az
összefogás, az egyetértés. Ilyenkor az utcákat, tereket is másként formáljuk. A
katolikus, református templomokat felújítottuk. A régi katolikus iskola, ami
egykor templomként is funkcionált, most közösségi házzá alakítjuk. Ennél a tető
felújítását már megvalósítottuk. Az iskola külső hőszigetelését elvégeztük. A
polgármesteri hivatal felújítása is kész tervekkel van. Az óvoda felújítására
is elkészítettük a terveket. Megújítottuk a régi játszóteret, ami a falu központjában van…
- Melyik az a kisközösség,
mondjuk civil szervezet, ami a legtöbb embert megmozdítja a faluban?
- Nem lenne szabad egyet
kiemelnem, de mégis a labdarúgókat, a sportolókat említhetem. A megyei első
osztályban játszanak és a vadonatúj öltözőt holnap fogjuk átadni. Ezt a helyi
és a környékbeli vállalkozók adományaiból tudtuk megvalósítani. Természetesen
az önkormányzat is hozzátette a maga tízen millióját. Elmondhatom, hogy egy-egy
futballmérkőzésen, százhúszan, százötvenen vannak a nézők. A legnagyobb civil szervezet azonban a
nyugdíjasoké. Jól mozgósítanak és mozgósíthatók…polgárőrök,
asszonyklub…mindenkivel együttműködünk..
- Ne sorolja, mert
biztosan kimarad valamelyik és kár lenne öröm rontónak lenni. Talán azért látja
másként, mert a felelőssége, ami a hivatalából is adódik, másként láttatja a „három
kát”. Egy másik kötelezettsége a megyei közgyűlési tagságból fakad.
- Az a megtiszteltetés
ért, hogy a 2014-es választás alkalmából a megyei közgyűlésbe is
beválasztottak. Ebből a székből másként látom a helyzetet, mint helyi
polgármesterként. Véleményem szerint a megyei közgyűlés szerepe kissé
megváltozott, nem előnyére. Nagyon sok feladatot az állam átvett tőle.
Fejlesztési tanácsokként kell működni. Ennek a kezdetén vagyunk. bízunk abban,
hogy sikereket érünk el. A megyei
identitás, a hovatartozás, az a környezet amiben élünk igényli az
összefogást, az együtt gondolkodást és a cselekvést is…
- Csak így zárójelben
jegyzem meg, hogy 7 perc 36 másodpercig beszélgettünk…
- Köszönöm, hogy
meghallgatott…
Amint az interjú elején
jegyeztem, hogy Kovács János Szedres község polgármestere a megyenapra érkező
minden vendégnek kezet nyújt, az interjú után már folytatja is. Később a sajtó
erről az ünnepről úgy kezdte a tudósítást, hogy zsúfolásig megtelt a vármegyeháza
díszterme. Meghatározott környezetben, meghatározott kultúráról szólt a
kommunikáció.
Decsi-Kiss János
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése