II. évfolyam 23. szám

„ÖRVENDJEN AZ EGÉSZ VILÁG”

Volt egyszer:…..Kórustalálkozó Szekszárdon.

A címben foglalt gondolat napjaink társadalmi, politikai világhelyzetében meglehetősen különös értelmezésben foglal helyet. Mást jelent ha ez óhajtás és megint mást, ha felszólításként hangzik. Akitől származik ez idézet, nem más, mint Kodály Zoltán világhírű zeneszerző, pedagógus.  Kérdés, hogy Ő aki 1882. december 16-án született,  miként értékelné manapság a világ, köztük kiemelkedően a magyar zeneművészet, az ének-zene oktatás jelenlegi helyzetét.

Baranyi Ferenc költő, műfordító, „Kérdések a Tanár Úrhoz…” című   költeményében így fogalmaz: „ki vette el dalos kedvét, a népnek? Ki tette, hogy elnémult minden, mi arra volt jó, hogy aszályos évek vihar előtti csendjén átsegítsen? Most mire jó harsány hangok árja, hogy halk harmóniánk ne bátorodjék? Hogy süket is legyen, a némaságba beletörődött, elszontyorodott a nép…”

Ez iménti gondolatok Szekszárdon a Garay János Gimnázium dísztermében, Orbán György markáns karakterű előadásában  hangzottak el 2012. december 7-én.  Ezen a napon – a Magyar Kórusok Napján – emlékezés volt Kodály Zoltán születésének 130. évfordulójára. Ez eseményre szóló meghívást, a Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes tette. Hangverseny megfogalmazás szerepel ugyan a formailag és tartalmilag is ismerős, nyomdai megjelenítésben igényes meghívón, ám inkább kórustalálkozás jellege volt. Ez a tény nem veszít az est értékéből, sőt inkább emeli azt. A Magyar Kórusok Napját, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) és a Magyar Zenei Kamara védnökségével 1991 óta rendezik meg Kodály Zoltán születésének emlékére.

A katolikus Kodály, a genfi zsoltárokat, a magyar hagyomány szerves részének tekintette, a reformáció idejétől, a folyamatos használat és főként Szenczi Molnár Albert 1607-ben megjelent versfordításai okán. Felismerhetjük Kodály szándékát, hogy a  „121. genfi zsoltár” című énekkari alkotásában, az „Adventi ének” ikerdarabját írja meg, hitet és vigasztalást kívánva. Mindkét Kodály mű felhangzott az említett kórustalálkozón. Egyik a rendezvény házigazdájának, a Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes, karnagya Naszladi Judit a másik, a Mohácsi Bartók Béla Vegyeskar előadásában, őket Véghelyi Ákos karnagy dirigálta. A Pécsi Református Kollégium Vegyeskara is megszólaltatott egy Kodály énekművet: a „Horatió Carmen” címűt Pap Tamás vezényletével. A Bajai Ad Libitum Kórus „Fölszállott a páva” kezdetű Kodály kórusművel ajándékozta meg a közönséget. Őket Pethőné Kővári Andrea irányította. A négy kórusból alkalmi összkarrá egyesült énekesek dr. Hoppál Péter karnagy, országgyűlési képviselő  vezetésével Kodály Zoltán „Esti dal”-ának éneklésével zárták a kórustalálkozót.

Szólni kell  főtiszteletű Peterdi Dániel, a Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzője, a Baranyai Egyházmegye espereséről, aki  áhítatával szolgált, mintegy jelezve a „kodályi-akarást”: „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk. Szebb, ha ketten összedalolnak, aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ.” Ezekhez a bevezető gondolatokhoz társult Tóth Ferenc a Tolna Megyei Kormányhivatal vezetőjének köszöntője. Ő nem hivatalos, inkább zenekedvelő minőségében volt vendége az estnek. Tillai Tímea szólóénekével Lozsányi Tamás és Dobosné Horesnyi Mónika zongorajátékával, magas szintű tehetségük művészi  közreműködésével tették színvonalasabbá e találkozót. Mindez nem jöhetett volna létre a Nemzeti Kulturális Alap, Szekszárd Megyei Jogú Önkormányzat Közgyűlésének Humán Bizottsága (Csillagné Szánthó Polixéna elnök), a Babits Mihály Általános Iskola (Pappné Kutas Annamária igazgató) valamint a Mészáros Borház – az Év Pincészete jó szándékú adakozása nélkül, melyet mint tudjuk szereti és megáldja az Isten.

Kodály Zoltán azon kijelentésével, hogy „a zene mindenkié” követelte a zene bevezetését az általános képzésbe. A szekszárdi kórustalálkozó is igazolta, hogy „az emberiség boldogabb lenne, ha megtanul zenélni és aki hozzájárul ennek fejlesztéséhez, az nem élt hiába.”

                                                                                                                         Decsi-Kiss János

*****

XVI. TETT-re kész nap 

*****


Bátaszéken tartott sajtótájékoztatót a TETT
*****

RAJKÓK

Elkényeztetett engem a szekszárdi Művészetek Háza,mint a zenét szeretőt.

Volt egyszer, hol nem volt, hogy egyik januárban mindjárt az új esztendő küszöbén, a budapesti dixieland zenekar muzsikája lendítette át rosszkedvünk telét, derűs hangulattal, a jövő reményét ébresztve.

Februárban a Szekszárdi  Városi Kamara Zenekar Paganini estje adott maradandó élményt. Ismeretterjesztő metódust alkalmazva, Dr.Töttös Gábor helytörténész idézte az „ördög hegedűse” korának Tolna megyéjét, az akkori társadalom rendjét, szokásait, nevezetes eseményeit és népszerű embereit. A zenekar vezetője Földesi Lajos és az est szólistái – Oláh Vilmos és Vadászi Gyula - azt mutatták be „lassított felvételekként” illusztrálva, hogy mi adta a szerző - muzsikus virtuozitását, művészi tökéletességét, mesteri hozzáértését, remeklését, rendkívüli képességét. Felejthetetlen est, amikor előadó és befogadó azonos hullámhosszra kerülve együtt örül, vígad, pár órára félretéve a hétköznapi gondot, feledve a sértést, bánatot, et cetera…et cetera.

Márciusban  tizenöt tagú Rajkó Zenekar adott elő Bihari-Farkas, Hubay, Bartók, Kodály, Lavotta, Liszt, Reményi, Hacsaturján műveket. Rajkók, romák, cigányok…Igen! Tagadhatatlanul látszott, érzékelhető volt megjelenésük pillanatában a származásuk! Míg hallhattuk a „koronációs verbunkot”, a „román táncokat”, a „hejre katit”, a „ II. magyar rapszódiát” a „galántai táncokat”, a „kállai kettőst”, vagy a „kardtáncot”,  tapasztaltuk az előadókban ugyanazokat a jelzőket, melyeket Paganini kapcsán említettünk. Közben bujkált az „előítéletek ördöge”. Rajkók, romák, cigányok…esélyegyenlőség! Kotta nélkül játszottak!

Nekem a kotta fekete pont-pont-vesszőcske. Ők bárhol megszólalhatnak „önkifejező eszközükkel”…Tízen öten voltak tudtak, tudnak valamit. Tanultak, valamit, ami számukra örömteli munkává nemesedett…esélytelennek éreztem magam és velük szemben egyenlőtlennek. Valamikor volt lehetőségem, esélyem nekem is a zenetanulásra…és másoknak is!?

Tudom, hogy az előítéletekkel harcolni kegyetlen, embertelen, szinte lehetetlen dolog. Tudom, hogy hétszázezer roma nem zenélhet,… de… ha… mégis… megpróbálnák?

                                                                              Decsi Kiss János

*****

Bátaszéken versenyeztek a leendő tudósok

*****

PÓTOLHATÓ

Pótolható. Mondta Apám mikor egy találkozásom történetének pillanatairól beszéltem.

Nézett maga elé. Nincs meglepetés számára az élettől.

Pótolható Apám szava. Nemzőm szava. Teremtőm szava. Hím ivarsejtősöm szava. Világ proletárjainak szava.

Pótolható. Minden, amit elmulasztottunk.

Pergette Apám életének pillanatait. Bíztatón előre nézőn tekintett.

Pótolható. Nem mondta még egyszer.

Bennem visszhangzik napok óta.

Pótolható.

Minden félre csúszott nyakkendő, elvétett szó.

Minden földi érzés, minden felemelés, az óriások közé. Minden legördülő függöny. Esti sugárkoszorú félrevert harangkongás.

Minden út az óceánig. Egy szál rózsa a kék tóból.

Pótolható.  Nyolcvan huszár vágtája. Negyven nap a pusztában.

Hajnali ködpára. Fenyőillat. Őszi megérkezés. Petőfi koszorúi. Mozart befejezetlen dallama. Kereszttel járás. Vallás tétel bűneinkről, hitünkről.

Pótolható. Végtelen messzeség. Kaszakalapálás. Vízimalom mordulás. Őssejt beültetés. Érelmeszesedés. Down kór, kiömlő magzatvíz. Bölcsességek tárháza. Zsoltárok könyve énekek éneke…?

                                                   Decsi Kiss János
*****

Átadták a 2016-os Gránit díjat 
*****

 Vadvirágok sorozat: Réti margitvirág
*****