A Bárka Művészeti Szalon 20 éves ünnepi kiállítása Kakasdon
*****
Idő a futógépen
Az edzőruhájában a futópadra áll. Teljesíti a távot. Lépked, apró léptekkel. A hatos kórteremben fekszik valaki. Apró lélegzetvételek jelzik ittlétét. Három szék az ágy örül. Egy üres. Ülnek körülötte. Csak pár óra talán.
Fél óra futás.
Nyomja a sebességet növelő gombot. Laza bemelegítés. Fut a teremben. Izzadságszag terjeng. Fülledt a levegő. Fut, néz előre, nem halad, a kijelző jelzi egy kilométer a megtett táv. Törli homlokát. Tenyerét nézi, az izzadság a gyümölcse munkájának. Izzad, egyre jobban.
Izzadt tenyér.
Összekulcsolva. Csend. Szorongató csend. Az ágyat nézik, a földet, a plafont, majd hangos sóhaj. Nem szól senki. Az ágyon fekvőnek csukva a szeme. Talán álmodik, egy új világról. Zsebkendők jelzik csak a fájdalmat körülötte. Csipog az infúziós állvány. Egy pillanatra mindenkit kizökkent a fület sértő zaj. Az „OK” gombot kell megnyomni, és már is csend lesz. Visszatér mindenki eredeti gondolatához, amibe talán jobb volna nem belegondolni. Amitől talán menekülni kellene, amivel talán elillan az élet az ágyból. Hófehér ágynemű. Helyenként gyűrött. Türelem. Várakozás. Telik az idő. Fogy az idő.
Fogynak a kiló méterek.
Három kilométer, mindjárt húsz percnél jár. Gyorsítani kell a tempón. Egy korty víz talán jól jönne. Visszavesz a tempón, lecsökkenti, sétál a futópadon. Arcát elönti a forróság. Egy korty hideg víz, levegővétel, még két kilométer. Erőre kap és már gyorsít is. Fut, száz és száz gondolat a fejében. Még gyorsabban, még, még, még, hogy minden izom feszüljön, hogy minden sejt érezze, erő van benne, hogy tudja a test, az agy képes rá! Fogy az idő, fél óra.
Már csak fél óra.
Senki nem tudhatja, csak belül lehet érezni. Először abban, hogy nem lehet ülni, tétlenség, idegesítő, majd járkálás, nem segít, izzad a kéz, a szorongás izzadságát érezni a testen mindenhol. Forróság önti el a testet, majd az arcot, és jöhet a jó öreg sírás. Könnyek. El fog menni. Itt hagy mindenkit, szóval, szó nélkül, mindegy is, csak megy. És tétlen nézői lehetnek csak a „jelenetnek”. Már csak a mikor, mikor, mikor kínzó kérdése és érzése ural mindenkit. Nem készültek fel rá, de hát tudják, ó, hogy ne tudnák, hogy itt van, mindjárt. Sötét szoba, itt vannak vele, szeretik, már megszakadt a szívük, ó mit akarhatnak még tőlük? Nem látja senki, hogy gyötri őket a végtelen idő? Csend van. Küzdelem.
Küzd a levegőért.
Levegőért kapkod. Növeli a sebességet. Teljesítenie kell a távot. Iszonyatosan dobog a szíve, és egyre gyorsabban, és gyorsabban lépked. Forró a test, és léptei egyre hangosabbak. Dobban a futópadon a láb, dobbanásával dobban szíve is. Egy dobbanás. Már nem törölgeti az izzadtságot, már hagyja, hogy végigfolyjon arcán. Karjaival is, mintha kapálózna, és mindjárt eléri a célt, mindjárt eléri az öt kiló métert. Kalapál a szív az agy a láb, és a végtelen száguldás érzését érzi.
Végtelen száguldás.
Talán máshol, talán messze innen. Dobban a szív. Még hallani, aztán egyre kevesebb a hang, míg lassan lejár az idő. Utolsó percek, érzi mindenki, néhány hangosabb lélegzetvétel hallatszik az ágyból. Elfojtott lélegzetvétel a szobában. Utolsó lélegzet. És már jöhet is a fájdalom, mint a vulkán kitörő lávája, elönt mindent, és csak árad, árad szét, pusztítóan, és örökre magába szív. Forró, kegyetlen, megfolyt, és semmi mást nem tudsz testedből adni, mint könnyeket. Ez az egyetlen, mivel kifejezheted: Fáj! Csukódik a hatos szoba ajtaja. Lejárt.
Lejárt az idő. Teljesítette. Öt kiló méter, jelzi a monitor, fél óra alatt. A sebességet fokozatosan csökkenti. Sikerült. Öt kiló méter. Ma is meg van. Forró izzadt test, lassan visszaáll a pulzus, nagy korty víz, egészen a gyomorba érkezésig érezni, ahogy lecsúszik torkán a testet hűtő víz. A szívverés is lelassul. Megállítja a futógépet. Stop.
Fodor Vica Éva
*****
A Szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola
Valéria Dienes Grundschule
25. SVÁB BÁL
A bemutatót Zalakovicsné Kovács Klára készítette
A bemutatót Zalakovicsné Kovács Klára készítette
*****
DUÁLIS KÉPZÉSRŐL
A Pécsi Ipartestület adott helyet a közelmúltban annak a rendezvények, ahol Tolna megyei városokból is jelen voltak ipartestületek képviselői. A tájékoztató előadásók között, SOLTI GÁBOR az Iposz szakképzési igazgatója az „3K” magazinunknak, csakúgy mint az MTI-nek elmondta, hogy a duális képzés elméleti és gyakorlati tartalmát folyamatosan igazítani kell a gazdaság, az adott szakma követelményeihez, és ebben álláspontjuk szerint jobban kellene építeni a sok százezer mikro- és kisvállalkozás szakmai tapasztalatára.
A szakképzési igazgató úgy látja, hogy a duális képzésben az elmúlt években lezajlott pozitív változásokról több információt kellene eljuttatni a legkisebb vállalkozásokhoz, elsősorban olyan szakmai szervezeteken keresztül, ahol ezek a vállalkozások tagok. Így talán bővíteni lehetne azoknak a mikro- és kisvállalkozásoknak a számát, amelyek készek tanulókat is képezni - mutatott rá.
Hangsúlyozta: az Iposz országos struktúrája révén partner ezeknek a feladatoknak a megoldásában, mert úgy véli, csak a minőségi szakképzésnek van jövője. A minőségi szakképzést erősítené, ha a megyékben a helyi sajátosságokra építve több olyan fórumot is működtetnének a rendszerben, ahol a helyi szakemberek, iparosok el tudnák mondani tapasztalataikat, főleg a gyakorlati képzés területén - emelte ki.
Solti Gábor szólt arról, hogy Európában vészesen csökken azoknak a tanulóknak a száma, akik középfokú szakképzésben akarnak részt venni és a gyakorlati szakképzést végző vállalkozók, oktatók száma is, különösen a kézműipari hiányszakmákban.
Magyarországon még viszonylag kedvező a helyzet, de ezek a tendenciák jelen vannak - mondta. Szerinte szükség lenne olyan szakmai életpálya modell megteremtésére is a szakmunkások esetében, ahol egy ipari tanuló a szakma középfokú végzettségének megszerzése után megfelelő gyakorlati idővel és mestervizsgával továbbléphetne, és felsőfokú végzettséget is szerezhetne.
Az Iposz szakképzési igazgatója szerint jelentősen erősíteni kellene a folyamatos kapcsolatot a közép- és felsőfokú szakképzési intézmények, valamint a mikro- és kisvállalkozások képviselői között. Ez szolgálná azt a már megkezdett folyamatot, hogy a duális képzés egyre jobban figyelembe vegye a mikro- és kisvállalkozások gazdasági igényeit is - tette hozzá.
Az Ipartestületek Országos Szövetsége mintegy 200 területi ipartestületet és 30 országos szakmai szövetséget tömörít. Az Iposz által képviselt mintegy 40 000 kisvállalkozás több mint 200 kézműves szakmában folytat szolgáltató és termelő tevékenységet.
Szerző: MTI, Világgazdaság és „3K” online magazin 2016.
*****
Karácsony Edit naplója - 2016 02 22
*****
FELLEGAJTÓ NYITOGATÓ
Fellegajtót nyitogatok, vagyis én vagyok az aki nem jó. Abban a magasságban kell mozognom, hogy elérjem a fellegeket. Emelkedni kell. Naponta szárnyra kelni. Túl a házam, házak, falvak városok, erdők, mezők, vizek, folyók, patakok, hegyek, völgyek fölé. Onnan nézni a teremtett világot. Közel a Teremtőhöz. Bezörgetni hozzá! Nyittassék a fellegajtó! Mert csak a zörgetőnek adatik ez. Aki kér, az kap. Ennyire egyszerű. Onnan látni a világot, annak semmihez nem fogható rendjét! Ebben az emelkedettségben minden más. Örömében teremthetett ilyet az Aki rám is gondolt.
A Maga képére formált.
Tanították ezt. Elhittem. Hiszem akaratát. Erejét. A változtathatatlan törvényeit. Ha ez egyszer megváltozik a hibámból, visszaesek. Lehullok, alászállok. Jártam már a mélyben. Nem is olyan régen. Erőtlen zokogás. Belső könnyezés. Láthatatlan, átoktalan sírás. Találkoztam Vele ott is. Szólt. Most reggel is. Aludni sem hagy. Makacssága figyelmet követel. Tanít. Hallgatok, hogy halljam. Akinek van füle a hallásra, csak azé a hang. Kegyelem ez a hallható, kimondott szó, a hit.
Van akinek van,
más csak reméli. Hit, remény. A kapcsolódó harmadik fogalom, az más! Ahhoz már nem vagyok elég magamnak. Szeretnem kell másokat is. A Törvény summája szerint: szeresd az Urat a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. a második pedig hasonlatos ehhez: szeresd felebarátodat, mint magadat…E két parancsolattól függ az egész törvény - már mint a tízparancsolat – és a próféták. Ezen összegző gondolatok mögé sorakoznak azok a talentumok, amelyekkel sáfárkodnom kell: festmények, grafikák, természetes anyagok felhasználásából készített, textilképek kategóriájába sorolandó kompozíciók reprodukciói. Fél évszázad termése. A hatvanötödik életévem egy állomás, ahol felebarátként szólíttattam meg és kaptam kedvesen, a munkásságom összegzésére való sajátos technikai felszólítást. Köszönöm a kitartó türelmet, mellyel elkészült e kiadvány és köszönöm a belelapozók megtisztelő figyelmét. D.K.J.
Fellegajtót nyitogatok, vagyis én vagyok az aki nem jó. Abban a magasságban kell mozognom, hogy elérjem a fellegeket. Emelkedni kell. Naponta szárnyra kelni. Túl a házam, házak, falvak városok, erdők, mezők, vizek, folyók, patakok, hegyek, völgyek fölé. Onnan nézni a teremtett világot. Közel a Teremtőhöz. Bezörgetni hozzá! Nyittassék a fellegajtó! Mert csak a zörgetőnek adatik ez. Aki kér, az kap. Ennyire egyszerű. Onnan látni a világot, annak semmihez nem fogható rendjét! Ebben az emelkedettségben minden más. Örömében teremthetett ilyet az Aki rám is gondolt.
A Maga képére formált.
Tanították ezt. Elhittem. Hiszem akaratát. Erejét. A változtathatatlan törvényeit. Ha ez egyszer megváltozik a hibámból, visszaesek. Lehullok, alászállok. Jártam már a mélyben. Nem is olyan régen. Erőtlen zokogás. Belső könnyezés. Láthatatlan, átoktalan sírás. Találkoztam Vele ott is. Szólt. Most reggel is. Aludni sem hagy. Makacssága figyelmet követel. Tanít. Hallgatok, hogy halljam. Akinek van füle a hallásra, csak azé a hang. Kegyelem ez a hallható, kimondott szó, a hit.
Van akinek van,
más csak reméli. Hit, remény. A kapcsolódó harmadik fogalom, az más! Ahhoz már nem vagyok elég magamnak. Szeretnem kell másokat is. A Törvény summája szerint: szeresd az Urat a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. a második pedig hasonlatos ehhez: szeresd felebarátodat, mint magadat…E két parancsolattól függ az egész törvény - már mint a tízparancsolat – és a próféták. Ezen összegző gondolatok mögé sorakoznak azok a talentumok, amelyekkel sáfárkodnom kell: festmények, grafikák, természetes anyagok felhasználásából készített, textilképek kategóriájába sorolandó kompozíciók reprodukciói. Fél évszázad termése. A hatvanötödik életévem egy állomás, ahol felebarátként szólíttattam meg és kaptam kedvesen, a munkásságom összegzésére való sajátos technikai felszólítást. Köszönöm a kitartó türelmet, mellyel elkészült e kiadvány és köszönöm a belelapozók megtisztelő figyelmét. D.K.J.
*****
Katasztrófavédelem - Szőlő-Szem - együttműködési megállapodás
*****
KÖLDÖKZSINORKÖTELÉK
Az újra kezdésbeli reménység hálát adó nagyszerű érzésével írom :2016.január. Ma már nem elseje van. Második napja ez esztendőnek. Megáldott. Áttörést hozó. Ezt kértük. Imádságos hangulatú telefonban. Meleg László hívott. Akartam. Meglett. Ne én keressem. Jobb nem kérve kapni! Legyen ez közös ima. Újév napján volt. Mindenki visszatekint a múlt időkre. Illik. Belső kényszer. Nekem az új és újabb emberekkel való kapcsolataim jelennek meg először. Nem szedtem, nem akartam a sorrendet. Idén már élesen, pontosan rajzolódott ki bennem a kiszolgáltatottság érzése. Tudatosult. Emberfia nincs aki megtudná akadályozni a természeti katasztrófákat. Ezekből éppen az év végén jutott bőséggel szerte a világon. Ugyanígy a népvándorlásból. Érthetetlen. Vannak természetesen érthető magyarázatok. Magyarázkodások. Öldöklés. Migránsok. Újkori, vagy mondhatni napjainkban mindennapivá lett fogalom. Már természetes alapja a híradásoknak. Jönnek, mennek. Maradnak. Segélyszolgálatok. Küldetéstudatú karitatív szervezetek egyik oldalon. Terrortámadások a másikon. Mellettem Anyám Apám. Békesziget. Hitetem. Élem. Örülök a szolgálatomnak. Vissza nem térő lehetőségének. Nem én fogalmaztam. Elfogadom. Köldökzsinorkötelék. Így kezdődött. Megszültek. Gondoskodtak. Visszajár. Van más módja is. Én választottam. Naponta üvöltözök Anyámmal. Nehezen fordulok Apámhoz. Demencia. Diagnózis. Ebben az állapotban van. Lassú, folyamatos romlás. Prognózis. Hatvannyolc év Anyám mellett. Én önző alaknak tartom magam. Anyai örökség. Apám friss memóriája döbbenetes. Vágyott örökség. Nagyapám hasonló állapotú volt. Én akkor hazafiúi kötelességemnek tettem eleget. Ma ilyen nincs. Zsoldosok vannak. Pénz. Pénz. A ketté osztott ország. Sodródni lehet. Kell. Van fenn és van lenn. Megálltam félúton. Áttörés éve lesz. Imádkoztam tizenkét órával ezelőtt. Vajon milyen íráskényszer hajt ezekre a „dokumentatívprózaimákra” ? Miért a közlési vágy? Másokban miért? Nem merünk megszólalni? Miért hallgat Magyarországon nyolcmillió ember? Miért kétmillió igyekszik valótlanságot ráerőltetni a „magyartestvéreikre”? Nem válaszokat írok magamnak, hanem a honismereti kutatóknak. Egyszer rátalál valaki. Unokák. Remélem. Mind a kettő különös áldással bír. Látnivaló. Most a próza műfaja próbál bennem magasodni. Lírára vágyom. Rátalált szemérmetlenségre. Nem tolakodóra. Visszhangzóra. Karnyújtásnyira van. érzem. Képalkotásra sarkantyúzó! Induló lépéstelen dadogások. Csak életrendezte képek. Valóság visszapillantásban is miért éppen így, választ nem váró kérdések sora. Minden másként van. Nem az én akarásom. Szálkai központú kötődések. Számosak. Számtalanok. Egyesületek. Szervezetek. Kis és nagyvállalkozások. Intézmények. Feladatokat megfogalmazók. Helyi és országos érdekeltségűek. Szekszárdi Ipartestület. Tm. Önkormányzat. Országos Ipartestület és nemzetközi partnerei. EU. Pont a megyei önkormányzatnál. Kormányhivatal. Prevenciós szervezet. Pályaorientáló tematikus tábor Szálkán. Szakképzés ízelítő. FHB ifjúsági számlanyitó kapcsolatok oktatási intézményekkel. Kamarákkal. Minisztériumi emberek. Államtitkárok. Hoppál Péter. Horváth István. Puskás Imre. Potápi árpád. Aradszki András. „3K” egy-egy interjú alanyai voltak. Igen. „3K” posztmodern online magazin főszerkesztője vagyok. Csak így szerénytelenül. Ja, hogy hálaadással mondom! Teszem! Élem! Ennek jött el a rendelt ideje, hogy gyermeki kötelességnek mondott szolgálatomhoz egyensúly legyen! Soli Deo Glória! Decsi-Kiss János
*****
KÖLDÖKZSINORKÖTELÉK
Az újra kezdésbeli reménység hálát adó nagyszerű érzésével írom :2016.január. Ma már nem elseje van. Második napja ez esztendőnek. Megáldott. Áttörést hozó. Ezt kértük. Imádságos hangulatú telefonban. Meleg László hívott. Akartam. Meglett. Ne én keressem. Jobb nem kérve kapni! Legyen ez közös ima. Újév napján volt. Mindenki visszatekint a múlt időkre. Illik. Belső kényszer. Nekem az új és újabb emberekkel való kapcsolataim jelennek meg először. Nem szedtem, nem akartam a sorrendet. Idén már élesen, pontosan rajzolódott ki bennem a kiszolgáltatottság érzése. Tudatosult. Emberfia nincs aki megtudná akadályozni a természeti katasztrófákat. Ezekből éppen az év végén jutott bőséggel szerte a világon. Ugyanígy a népvándorlásból. Érthetetlen. Vannak természetesen érthető magyarázatok. Magyarázkodások. Öldöklés. Migránsok. Újkori, vagy mondhatni napjainkban mindennapivá lett fogalom. Már természetes alapja a híradásoknak. Jönnek, mennek. Maradnak. Segélyszolgálatok. Küldetéstudatú karitatív szervezetek egyik oldalon. Terrortámadások a másikon. Mellettem Anyám Apám. Békesziget. Hitetem. Élem. Örülök a szolgálatomnak. Vissza nem térő lehetőségének. Nem én fogalmaztam. Elfogadom. Köldökzsinorkötelék. Így kezdődött. Megszültek. Gondoskodtak. Visszajár. Van más módja is. Én választottam. Naponta üvöltözök Anyámmal. Nehezen fordulok Apámhoz. Demencia. Diagnózis. Ebben az állapotban van. Lassú, folyamatos romlás. Prognózis. Hatvannyolc év Anyám mellett. Én önző alaknak tartom magam. Anyai örökség. Apám friss memóriája döbbenetes. Vágyott örökség. Nagyapám hasonló állapotú volt. Én akkor hazafiúi kötelességemnek tettem eleget. Ma ilyen nincs. Zsoldosok vannak. Pénz. Pénz. A ketté osztott ország. Sodródni lehet. Kell. Van fenn és van lenn. Megálltam félúton. Áttörés éve lesz. Imádkoztam tizenkét órával ezelőtt. Vajon milyen íráskényszer hajt ezekre a „dokumentatívprózaimákra” ? Miért a közlési vágy? Másokban miért? Nem merünk megszólalni? Miért hallgat Magyarországon nyolcmillió ember? Miért kétmillió igyekszik valótlanságot ráerőltetni a „magyartestvéreikre”? Nem válaszokat írok magamnak, hanem a honismereti kutatóknak. Egyszer rátalál valaki. Unokák. Remélem. Mind a kettő különös áldással bír. Látnivaló. Most a próza műfaja próbál bennem magasodni. Lírára vágyom. Rátalált szemérmetlenségre. Nem tolakodóra. Visszhangzóra. Karnyújtásnyira van. érzem. Képalkotásra sarkantyúzó! Induló lépéstelen dadogások. Csak életrendezte képek. Valóság visszapillantásban is miért éppen így, választ nem váró kérdések sora. Minden másként van. Nem az én akarásom. Szálkai központú kötődések. Számosak. Számtalanok. Egyesületek. Szervezetek. Kis és nagyvállalkozások. Intézmények. Feladatokat megfogalmazók. Helyi és országos érdekeltségűek. Szekszárdi Ipartestület. Tm. Önkormányzat. Országos Ipartestület és nemzetközi partnerei. EU. Pont a megyei önkormányzatnál. Kormányhivatal. Prevenciós szervezet. Pályaorientáló tematikus tábor Szálkán. Szakképzés ízelítő. FHB ifjúsági számlanyitó kapcsolatok oktatási intézményekkel. Kamarákkal. Minisztériumi emberek. Államtitkárok. Hoppál Péter. Horváth István. Puskás Imre. Potápi árpád. Aradszki András. „3K” egy-egy interjú alanyai voltak. Igen. „3K” posztmodern online magazin főszerkesztője vagyok. Csak így szerénytelenül. Ja, hogy hálaadással mondom! Teszem! Élem! Ennek jött el a rendelt ideje, hogy gyermeki kötelességnek mondott szolgálatomhoz egyensúly legyen! Soli Deo Glória! Decsi-Kiss János
*****
Az év civil szervezete díj átadása
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése